Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

55

két azáltal is, hogy különleges kiválóságaikat mind magában foglalja. Megvan benne a hit, amelyet a kereszt- ség ad; az erősség, melyet a bérmálás kölcsönöz nekünk. A gyónás tisztasága csak előkészítés rá; a házasságkötés csak előképe; a szent kenet balzsama mintegy csak utolsó csókja azoknak az ajkaknak, amelyek az Eucharisztia fátyla alatt rejtőznek; végül éppen ez az áldozat, amiért alapítva lett az egyházirend szentsége.

A megigazulás tehát egyike az isteni mindenhatóság legdicsőségesebb müveinek, bölcsessége természetfölötti találmányainak, szeretete legmegragadóbb csodáinak. A legszentebb Szentség azonban nem annyira mű, mint inkább maga a leghatalmasabb, legbölcsebb, legszere- tőbb alkotó és megigazulttá tevő, elrejtve az alatt a fátyol alatt, amelynek szövéséhez sokkal több hatalom, több bölcsesség és szeretet volt szükséges, mint egy bűnös megigazulttá tevéséhez.

így öleli fel az Eucharisztia a megigazulás egész művét; sőt még többet, sokkal többet annál; magát az isteni Alkotót és megigazulttá tevőt.

IV.

A megdicsőülés és az átlénycgülés.

Messzire mennénk, ha Isten újabb nagyszerű müvét, a megdicsőülést, amely a megigazulás kifejlődése, any- nyira megvizsgálnék, amint a tárgy megérdemli. Ez természetesen nem áll olyan magasan, mint a megtestesülés, mert, amint Szent Bonaventúra mondja, nagyobb dolog az, hogy az Isten emberré lett, mint az, hogy az ember megdicsőül.

Bár a megigazulás a megdicsőülést magába zárja és abból következik; mégis ez utóbbi három különös kiválósággal rendelkezik, s ezek által a megigazulást felülmúlja.

Magasabban áll az általa létrehozott gyümölcsök szempontjából, mert a megigazulás a kegyelemnek csak a