Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

53 hogy Isten elfogadja ezt az elhatározást. Lelke össze- szorul. Ezt a nyomást a Teremtő, a Mindenható, a Megmérhetetlen, a Legszentebb, a Megfoghatatlan gya­korolta lelkére. A láthatatlan kéz csak egy pillanatig nyugodott rajta. Még egy féltucat üzlet előtt sem ment el, míg ez megtörtént. Emberünk megtört és a pokol le van győzve. Az ég minden angyala örömteli megható- dottságban van. Lelke ismét megtelik szépséggel. Isten nagy szeretettel és kimondhatatlan vonzódással vágyó­dik utána. Csak a halál hideg érintésére van szüksége és nyitva áll előtte a dicsőség örökkévalósága, a boldog szemlélődés megmérhetetlen birodalma. Többé már nincs abban az állapotban, amelyben akkor volt, mikor a bűn rabláncai lehullottak kezéről. Sőt, mintha Isten irgalmának valami elrejtett mélységéből egy ragyogó és barátságos csapat tért volna vissza: azok az érdemek, amelyeket a kegyelem éveiben szerzett és amelyek ak­kor távolodtak el tőle, amikor vétkezett. A lelki szép­ség mennyegzős ruhájába öltözködött fel újra. A csillo­gás királyi pompája megvakítaná testi szemünket. Ez­zel szemben a világ minden csábító tündérországa el­törpül, ködös, sötét és szomorú árnyékká homályosodik. A megigazulás, amely olyan szép, olyan gyönyörű és egyúttal az isteni tökéletességhez annyira méltó, nemcsak egyszer megy végbe, vagy olykor-olykor, vagy bizonyos időszakok után, vagy világtörténelmi korsza­konként, nem: ezer és ezer gyóntatószékben megtörté­nik ugyanez. Ma, sőt ebben az órában is, templomok­ban, kórházakban, fogházakban, hajók belsejében, a vesztőhelyen, az útakon és mezőkön, a mindennapi munka közben, az arató-munkás, a kertész és vincellér mellett, aki nem is álmodhat arról, hogy Isten az ő kö­zelében ilyen csodálatos művön dolgozik. Mert a sátán gyermekét Isten fiává átváltoztatni, olyan csodálatos mű, hogy Chrysologus Szent Péter azt mondja róla: „Az angyalok csodálkoznak rajta, az ég tele van álmél- kodással, a föld remeg, a test nem tudja elviselni, a fül meghallani, és az értelem felfogni; az egész teremtett

Next

/
Thumbnails
Contents