Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
49 A megtestesülés és az átlényegülés. Micsoda mélység nyilvánul meg a megtestesülés (incarnatio) titkában! A legkiválóbb értelmű angyal sem foghatta ezt fel Isten kinyilatkoztatása nélkül A Szentírás az angyalokat mindig úgy mutatja be nekünk, mint akik állandóan e titok fölé hajolnak és beletekintenek, hogy dicsőségéből, édességéből, szeretetük, böcsessé- gük és imádásuk számára új és új táplálékot merítsenek. Elmélkedésünk számára micsoda megmérhetetlen terület nyílik itt! Az angyaloknak bizonyára szabad azt kívánniok, hogy egy pillantást vessenek ezekbe a dolgokba, hogy lássák az isteni ingalmasság találékonyságát; azt a módot, ahogyan a Teremtő a teremtményt magához emelte; azt a mélységet, amelybe leszállóit, hogy istenségét az emberi természettel ruházza fel; azt az eljárást, ahogyan a két természetnek egy személlyé való egyesülését véghezvitte; és a gyenge, meggyötört, kigúnyolt, szenvedő és haldokló Istenembernek kimondhatatlan csodáit! Ha nem értenének egyet az angyalok mindenben Isten akaratával, akkor irigyelhetnének minket, hogy nem az ő magasztos és csillogó természetüknek, hanem a mienknek jutott ez a nagy kitüntetés. Isten felségének jobbján is mindörökre az Isten-ember ül. Az átlényegülés és megtestesülés közt még csodálatraméltóbbak a rokonsági vonások. A megtestesülés titkában a láthatatlan istenség a látható emberséggel egyesült; a legm. Oltáriszentségben pedig Krisztusnak láthatatlan teste a látható színekkel. A megtestesülésben a személyes egység következtében egy Krisztus lesz, éppígy a színekkel való szentségi egyesülés Krisztus testének és vérének egy szentségét alkotja. A megtestesülésben az egész Ige egyesült az emberi természet minden részével, az átváltoztatásban Krisztus egész teste a színek minden részével. A megtestesülésben az istenség láthatatlan és szenvedéstől II. 4