Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

4«

Miért állította fel Isten ezeket az általános törvényeket? Azért, hogy a büszke és romlott emberek szeme elől elrejtse a természet rendes és egyforma folyásának fátyla alatt állandó tevékenységét. De ugyanakkor az üdvösség után sóvárgó tiszta lelkeknek föltárja mindezt, hogy csodálhassák műveit.“

Az Oltáriszentségben a járulékok játszák az átlé- nyegüléskor azt a szerepet, amelyet az általános törvények a teremtésben. Úgy látszik, mintha követnék a természettörvényeket, pedig éppen a fennálló törvényekkel szemben valósul meg létezésük. Tudjuk azt, hogy szubstancia nélkül léteznek és előttünk, büszke és romlott emberek szeme előtt a kenyér és bor színének leple alatt elrejtik Isten csodáit és működésének nagyságát. A tiszta és tanulékony lelkeknek azonban megadják jutalmul a hit és megértés ajándékát.

Azért ha vizsgálat tárgyává tesszük ezt a hatalmat, amelyet Isten itt tanúsított, megfontoljuk működésének szokatlan módját, azt a sokféle csodát, amelyet a színek alatt művel, isteni bölcsességének és jóságának szemünk előtt feltáruló mélységeit, akkor látjuk, hogy az átlé- nyegülés valóban maga a megmérhetetlen világ, amelynek szellemi hatásai egyetlen egy pontban vannak ösz- szerűsítve. Második teremtés az átlényegülés, egy, a mindennapitól különböző és mégis valóságos, s csodálatos világ, amely sokkal többet mond nekünk Istenről, mint ez a pompás anyagi világmindenség, amelyben mi is lakunk és amely könnyedén és eltörpülve nyugszik annak kezében, aki e nagy Szentség fátyla alatt van elrejtőzve. Amennyire kiválóbb Jézus Krisztus szent teste a föld és csillagok anyagánál, és amennyire csodálatosabb a megsemmisítés a teremtésnél, annyival kiválóbb és gyönyörűbb az Eucharisztia az anyagi világnál. Az átlényegülés tehát sokban fölülmúlja a teremtés tényét.