Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

4. FEJEZET.

Isten négy nagy müve és az átlényegülés.

Mindeddig csupán a tökéletesség ismertetőjegyeit állapítottuk meg, hogy ennek segítségével Isten műveit összehasonlíthassuk. Kimutattuk azonkívül, hogy mindezek a jegyek a legméltóságosabb Oltáriszentségben tökéletesen megvannak.

Most még tüzetesebben, egyenkint kell szemügyre vennünk Isten műveit, hogy mindegyiknek egyéni kiválóságáról és jellegzetes értelméről fogalmat alkothassunk és aztán e nagy Szentséget velük összehasonlíthassuk. Vizsgálatunk eredménye azt fogja bizonyítani, hogy az Eucharisztia magában rejti az összes többi egyéni kiválóságát. Sőt fölülmúlja mindegyiket még a maga nemében is. Ezenfelül azonban még sok. rendkívüli és szinte páratlan szépséget is rejt magában. Vessünk egy tekintetet Istennek ezekre a nagy, hatalmas műveire.1

I.

A teremtés és az átlényegülés.

Milyen hosszan és üdvös csodálattal elmélkedhetnénk az Isten boldog életének és a kezdetnélküli örökkévalóságnak megmagyarázhatatlan megszakításáról, a teremtésről?! Akkor csak Isten létezett, rajta kívül semmi és senki. De még sem volt egyedül, mert a három isteni személy szerette egymást kimondhatatlan szeretettel; az Atya öröktől fogva az istenség ősforrása volt, mindig

1 Itt kitér Faber a predestináció (előrerendelés) nehéz kérdésére, s azt vizsgálja, hogy vájjon nevezhető-e az Isten művének. Megállapítja, hogy nem, mert nem Istenen kívül fekszik, hanem „a valóságban Isten értelme és akarata, amely már a teremtést, megtestesülést, megigazulást, megdicsőülést és predestinációt magába zárja."

43