Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

41

Ferenc napsugaras lelke is elborul, ha arra gondol, aki nem tartozik az „akolba“. Édes szavai keserűek lesznek, ha azok sorsát ecseteli, akik nem az Egyház gyermekei.

Mit kellene tehát Krisztusért tenniök azoknak, akiknek az Úr a sötét éjtszakát fényes nappallá változtatta, s megadta nekik a hit kegyelmét?!

Vájjon olyan véleményt ismertettem-e e nagy Szentségről, amelyért nem a legszigorúbb igazság kezeskedik? Állításom nem egyszersmind az Egyház tanítása? Nem ez következik-e az Egyház hivatalos döntéseiből? És nem vontunk le minden következtetést a lehető legszárazabb, legprózaibb módon? Kétségtelenül félelem tölthet el minket vizsgálódásunknak ennél a tárgyánál.

Gondoljátok meg, hogy mindezek a nagy dolgok, amelyekről elmélkedünk, nem valami elmúlt titokra vonatkoznak, mint pl. amilyen a világ teremtése; nem is valami jövő félelmetes eseményről van szó, mint pl. az utolsó ítélet, amelyről nem tudjuk, hogyan fog lefolyni. A leg- méltóságosabb Oltáriszentség olyan titok, amely napról- napra szemünk láttára megismétlődik és amely számunkra a megszokás által már csaknem közönségessé vált. Állandóan érintkezésben vagyunk Krisztussal. Ha papok vagyunk, akkor lehívjuk az égből. Ha nem, akkor is tanúi vagyunk ennek a kimondhatatlan titoknak, táplálkozunk vele; és ugyanezt teszi sok millió és millió ember. Elmélkedünk elrejtettségéről, fogadjuk áldását és végezzük áj tatosságainkat a tabernákulum ajtaja előtt.

Fájdalom, hogy mégis milyen kevés áhítatot tanúsítunk iránta! Pedig az igaz hit birtokában vagyunk; ehhez nem fér kétség. Egészen olyan volt-e azonban szeretetünk bensősége, hódolatunk lélekzetvisszafojtott csöndje, imánk komolysága, hitünk győzedelmes ereje, kívánságunk ki nem mondott vágyódása, mint amilyennek lennie kellett volna? Vagy csak fél olyan is, mintha közreműködtünk volna Isten mindenkor felajánlott kegyelmével? Nincs csalhatatlanabb jele a lanyhaságnak, mintha az Oltáriszentséggel szemben közömbösek va-