Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

36

azon fáradozik, hogy növelje az üdvözöltek számát és meggátolja, hogy a gyávaság és közöny az igazaknak romlására legyen.

Ha azonban a mennyországot hasonlítjuk össze ugyanezen szempontból a tisztítótűzzel, úgy nyilvánvalóan a mennyország sokkal szebb és tökéletesebb mü, már csak azért is, mivel sokkal többet mond nekünk Istenről.

Isten művei a valóságban mindmegannyi tükör, amelyben a teremtménynek szemlélni engedi láthatatlan tökéletességének és elrejtett szépségének csillogását. Minél nagyobbnak vagy jelentőségteljesebbnek mutatja a tükör a képet, annál tökéletesebb az. A tökéletességnek tehát ez is egyik jele, ha megfigyeljük, hogy mennyi tökéletesség, milyen fokban, milyen tisztán és pontosan tükröződik vissza egy műről.

Ez tehát az az öt ismertetőjegy, amelyek szerint megítélhetjük az Isten müveit. Ezek, — hogy úgy mondjuk —, azok a szabályok, amelyek alapján méltathatjuk a művészi szépséget Isten műveiben.

3. FEJEZET.

Az átlényegülés szépségei.

Mindezek a sajátságos kiválóságok és — szinte azt mondhatnók — szépség-szabályok egyesülnek, még pedig nagyon feltűnő módon az átlényegülésben.

A megtestesülést kísérik azok a megaláztatások, amelyeknek Krisztus Urunk harminchárom hosszú éven át alávetette magát. A megtestesülésben úgy látszott, hogy az Isten-leereszkedése elment a végső határokig; de a legm. Oltáriszentségben még tovább megy. Megalázó- dása itt még csodálatosabb és még titokzatosabb, megaláztatása még gyakoribb és hosszabb. Az átlényegülés a megtestesülés pontos képmása, mint később látni fogjuk, csakhogy e titoknak minden mozzanatához a leala-