Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
33 színre láthatják, és olyan testet ölthetnek fel, amely Megváltónk dicsőséges testéhez lesz hasonló! Az ószövetségi törvény az isteni részvét gyönyörű bizonysága volt. Mégis most az evangélium teljes szépsége mellett annyira elhomályosodott, hogy szépségét alig tudjuk kellőképpen értékelni. A zsidó törvény jellegzetes ismertetőjegye, a természetvallás és a pogány vallásokban levő őskinyilatkoztatás töredékeivel szemben abban áll, hogy az emberek olyan közel álltak Istenhez, mint egyetlen más nép sem. Az evangéliumban is éppen az Istennek hozzánk való közelsége és vele való szoros kapcsolatunk kölcsönöz a keresztény Egyháznak minden mást felülmúló szépséget. Az aszketikában az önmegtagadásnál a tökéletesség fokait a szerint számítjuk, hogy mennyire emelnek ezek közelebb bennünket Istenhez. A misztikában a bensőséges ima állomásait és a magaslatokat, amelyekre a szemlélődés által fellendültünk, az Istennel való egyesülés bensősége és teljessége szerint különböztetjük meg. Minél nagyobb tehát az a magaslat, amelyre a teremtményt Istennek valamely müve felemelte, annál nagyobb annak szépsége és teljessége. 3. Hogy milyen tökéletesek Isten művei, annak újabb ismertetőjegye azoknak tisztán szellemi jellege. Más szavakkal: csak annyit akarunk ezzel mondani, hogy a szellem magasabban áll az anyagnál és hogy a lélek magasabbrendű a testnél. A világnak szellemi erővel való teremtése szebb, mint a közvetett teremtés. Puszta szóval csodát művelni tökéletesebbnek látszik, mintha anyagot kell eszközül felhasználni: jóllehet ez utóbbi gyakran hasznosabb. Anyag és szellem, mindkettő Isten teremtménye; ha valamit művelni akar, használhatja mindegyiket külön- külön, vagy kettőt együtt. Azonban minél szellemibb a működése, rendszerint annál tökéletesebbnek tartjuk. Éppen ez a körülmény ad pl. a kegyelemnek a lélekben való működéshez bizonyos sajátos méltóságot és kedvességet. 3
