Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

34

Tegyük fel azt az esetet, hogy két isteni mű a mi szemünkben egyenlő nagyságúnak látszik és hasonló fontosságú tárgyra irányul. Mégis melyiknek juttatjuk az elsőbbséget? Mindenesetre annak, amely szellemi módon hozta létre a hatást, s ezáltal jobban kidomborította azt, hogy ez a Mindenható műve.

Hogy a zsidók nem tértek meg, annak legfőbb oka az volt, hogy alacsony és téves fogalmuk volt a Messiás országáról és uralmáról. Az Üdvözítő Szent Jakabot és Szent Jánost rendreutasította, mivel nem tudták felfogni az evangélium szellemi lényegét. A test feltámadásáról vallott durva nézetek kihívták Szent Pál felháborodását. Krisztus Urunk szavait nem fogták fel szellemi értelemben s ez volt az ok, ami miatt egyesek Kafarnaumban eltávolodtak tőle akkor, amikor első alkalommal nyilatkoztatta ki az Eucharisztia tanát.

Isten dicsőségét különösen emeli, ha valami szellemi módon valósul meg. Ahol tehát az isteni cselekvésnek ez a sajátos módja, vagyis e szellemiség jelentkezik, ezt a tökéletesség jegyének tekinthetjük.

4. Hogy Isten művei tökéletesek, arról tanúskodik az a tény is, hogy bennük egybefonódik a fennmaradás a sokféleséggel.

Fennmaradásuknak alapja Isten változhatatlansága, sokféleségüké pedig Isten nagysága és bőkezűsége. így pl. magasabb állapot a mienknél az apostoloké, akik a kegyelemben állandóan megerősítve voltak. Az átmeneti hatások soha sem olyan tökéletesek, mint a maradan- dóak. Egy félórai elragadtatás a földön, mégha Isten valóságos látását foglalná is magában, csekélyebb értékű, mint az örökkétartó elragadtatás, melyet a boldog szemlélés nyújt az égben.

Egyes pogányok azt gondolták és hitték, hogy Isten megteremtette a világot, s aztán magárahagyta. Isten- káromlás ez, s nagyon szűk és tökéletlen Isten-fogalomról tesz tanúságot. A teremtés titkának szépsége felére csökkent volna, ha nem lett volna vele összekötve a fenntartás fogalma.