Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

32

mü ez, mint egy angyal természetének felöltése lett volna még pedig éppen azon az alapon, mert szeretetreméltó leereszkedését itt még magasabb fokban mutatta meg.

Tovább megyek. Ha sohasem esett volna el az ember és az Úr arra méltatta volna, hogy bűnnel be nem szennyezett szenvedésmentes természetét magára öltse, s így velünk maradjon, mint egy közülünk, — a tökéletes szeretetnek már ez is olyan csodája lenne, amelyre sem az angyalok, sem az emberek nem jöhetnek rá kinyilatkoztatás nélkül.

Hát azt hogyan érthetnők meg, hogy gyarló természetünket vette magára, valóságosan szenvedett, a lelki és testi szenvedéseknek minden faját magára vállalta, kivéve azokat, amelyek isteni méltóságával ellenkeznek? Nem tekintette bűneinket, hanem megváltott bűneinktől s az égben uralkodókká, sőt társörököseivé tett bennünket! Még nagyobb csodája ez a szeretetnek, mert Isten itt még mélyebbre ereszkedett le.

2. Az isteni művek tökéletességének meghatározásában második ismertető jegy az a magasság, amelyre a teremtményt felemeli.

A Teremtő minden leereszkedése egyben magában foglalja a teremtmények felemelését. Éppen ez az ő célja. Ezért történt maga a teremtés is. Egyház, kegyelem, szentségek, a jó buzdítások, az isteni kinyilatkoztatások, mind-mind a teremtménynek a Teremtőhöz való köze- lebbjutását célozza.

A szeretetnek valóban nagy bizonysága lett volna már az is, ha az emberiséget Krisztus drága vére által megváltja bűneitől és engedélyezi számára azt, hogy az ítélet napja után a megszépített földön az örömök teljes élvezetében, (kivéve azonban a Szentháromság szemléletét), boldog és halhatatlan életet éljen. Hiszen ezáltal az ember a bűn állapotából a szentség állapotába lenne felemelve. Isten ellenségeiből Isten barátaivá!

Azonban ennél sokkal nagyobb dolog és ezt többszörösen felülmúlja az, hogy az emberek Istent színről-