Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
Befejezés: Elégtétel
307 remtményeinek kegyetlen szabadakarata, amiért rabszolgává és fogollyá lett. Tudta, hogy nem fogják majd eléggé megbecsülni. Tudta, hogy önmagán kívül senki sem fogja méltóképpen szeretni. Még Édesanyja, vagy Szent Mihály sem tudja úgy szeretni, ahogy megérdemelné. De az emberek legalább jobban szerethetnék, mint más teremtmények. Vagy legalább szomorkodnának amiatt, hogy nem szeretik Jézust jobban. Bárcsak kölcsönösen feltüzelnők egymás szívét, hogy nagyobb áldozatkészséggel és gyermekibb gyengédséggel imádjuk! Hányán megsértik szeretetét. Nyilvánosan meggyalázzák, vagy tagadják jelenlétét! Mások pedig elhagyják és hívására vonakodnak közeledni. Ismét mások tiszteletlenséggel és szentségtöréssel bántják meg. Ö és mi magunk is mi mást teszünk, mint állandóan sértegetjük közömbösségünkkel, hálátlanságunkkal, hidegségünkkel, túlságos bizalmasságunkkal, vagy szándékos szórakozottságunkkal! Százszor és százszor többen vannak azok, akik szeretetét sértik meg, mint azok, akik az Oltáriszentség fönségét bántják meg. Szeretete összes kiválóságainak koronája, s éppen azért választják ezt az emberek visszaéléseik és bántalmazásuk tárgyául. Ó Jézusom! és te még mindig tűröd bűneiket? Még mindig nem vitted az égbe e drága titkot? Miért nem törlőd el a szentmisét és miért nem semmisíted meg az elhagyatott tabernákulum fátylát? Mikor Judást kiválasztottad, nagyon jól tudtad, hogy el fog árulni. Midőn a Kálváriára mentél, hogy fenékig kiürítsd szenvedésed rettentő kelyhét, már előreláttad azt a közömbösséget, amellyel a világ kereszthaláloddal szemben viseltetni fog. A nagycsütörtöki éjszakán előreláthattad mindazt, amiben az emberek viszonzásul részesíteni fognak ezért az áldott Szentségért. S te mégis nekünk adtad magadat e titokban, mintha szegényes szeretetünk legcsekélyebb jele is értékes lenne szemedben. Ó, milyen csodálatos vagy 20*
