Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

298

vértanúk serege húzódik meg a püspök vezérletével. A másik helyen a császári kegy és hatalom jelvényeivel díszítve, teljes pompában jelenik meg a világ színe előtt. De a karaván sem itt, sem ott nem áll meg. Halad tovább. Behatol a puszták mélyébe, hogy a pogány népeknek is elvigye az örvendetes hírt. Majd pedig az északi barbár áradatnak vet gátat. Később, a dicsőséges középkorban, az egész művelt világot felszívja magába. Azután ismét harcolnia kell a,hitetlen tömegekkel, az erkölcstelen irodalommal, az istentelen bölcselettel és a kiélt civilizációval. Sohasem tűnik el szemünk elől. A világban folyó harcban mindig felismerhető. Mindig türelmes és nemesen gondolkodik. Nagyon hasonlít a Vörös-tengeren átvonuló izraelitákhoz, mikor a vizek visszavonultak s mint meredek falak szilárdan álltak jobb- és balfelől.

Űrnapján tehát nem azért ül diadalt az Egyház, mintha megsemmisítette volna ellenségeit. Hiszen a fegyverszünetnél többet sohasem tud elérni. De már ez is eredmény.

Az ítélet napjáig nem élhet békében. Nem, mindaddig a napig, ameddig egyetlen egy lélek is akad, akit meg kell mentenie, s meg tud menteni.

Az Egyház diadala nem az eretnekségek kiirtásában áll. Mert hiszen, ha el is tűnnek a régi tévtanok, mindig újak sarjadnak fel helyettük. Minden egyház-szakadás koporsója újabb eretnekségeknek szolgált bölcsőül. A tévtanok majdnem életfeltétel az Egyház számára. A tévtanok voltak akaratlanul is a dogmatikai mesterművek életrehívói.

És mégis, kétségkívül az Egyház gyermekeinek örömére és diadalára szolgál az a látvány, hogyan tisztul év- ről-évre a kereszténység. A mindig jelentkező tévtanok folyton kilépnek a kinyilatkoztatott igazság köréből, mintha csak valami vak végzet vezetné őket. Hányszor megjósolták már a pápaság menthetetlen összeomlását. De az eretnek jóslatok mindmáig nem teljesedtek be és az Egyház a pápasággal együtt ma is áll.