Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
5. FEJEZET. A lelkek mágnese. 261 A mondottakból természetszerűleg következik, hogy az Oltáriszentség a lelkek mágnese. Az Űr Jézus és az emberek lelke között kölcsönös a vonzalom. A mi természetünk jobban vonzotta őt, mint az angyaloké. Nyomorunk ösztönözte arra, hogy hozzánk leereszkedjék. Még bűneink is bizonyos varázst gyakorolnak irgalmasságának és kegyességének teljére. Bűnbánatunk újra visszahozza hozzánk. Szeretetünk paradicsommá változtatja számára a földet. Lelkünk ellenállhatatlan varázzsal csalogatja, mint az arany az aranykeresőt. Másrészről pedig vonz bennünket kegyelme, példája, hatalma, szeretetreméltósága, szépsége, megbocsátása; és mindenekelőtt vonz az Oltáriszentség. Aki lelkipásztorkodással foglalkozik, megfigyelheti azt a vonzó erőt, amit az Űr Jézus sugároz ki. Nem a különleges tehetség, s nem a szónoki készség éri el a nagy eredményeket. A tudás gyakran célt téveszt és a vitatkozás legtöbbször ellenkező eredményt szül. De az Úr Krisztusnak, a megfeszítettnek egyszerű prédikációja elégséges arra, hogy megtöltse templomainkat, a gyóntatószékhez és az áldoztatórácshoz hozza az embertömegeket, társulatokat toborozzon, ha minden más eszköz hiábavalónak bizonyult is. A földön egyetlen hatalom sem hasonlítható össze az evangélium egyszerű prédikációjával. Az Úr Jézusról szóló szentbeszédek és titkainak lendületes kifejtése könnyebben elérik, hogy az emberek tökéletesebben végezzék megszokott munkájukat és állapotbeli kötelességüket, mintha közvetlenül ezekről a dolgokról szólna az oktatás. Az Egyház egész vonzóereje az Úr Jézusban van. Az Úr legkiválóbb varázsa pedig az Oltáriszentség. Az Oltáriszentség az emberi lelkek tulajdona. Az emberek
