Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

244

be oda, ha nincs Krisztus testének bélyegével megjelölve.

Ha pedig már mind ott vannak az angyalok lelkei, az emberek teste és lelke, akkor a Bárány emberi természete oly ragyogó fényben fog úszni, ami elégséges lesz arra, hogy mindenek boldogságát biztosítsa.

Biztos tehát, hogy minden az övé és minden tőle jön. Király még nem birtokolt országot félannyi jogos igénynyel sem, mint amilyennel Jézus a dicsőség kedvelt birodalmát birtokolja, kormányozza, gyarapítja és boldogítja.

Ó, bárcsak már itt lenne az az óra, amikor beenged minket! Hódolni fogunk majd neki! Nagyon jól tudjuk azt, hogy méltatlanságunk ellenére örök szeretetének mintegy koronájaként adományozza e dicsőséget kiválasztott lelkűnknek.

Azonban a dicsőség birodalmának is megvannak a maga hierarchiái, rang fokozatai, szertartásai és osztályai, éppúgy, mint a kegyelem országának a földön. A földön az Egyház szertartásainak és istentiszteletének koronája: a legfölségesebb Szentség imádásra való kitétele. Ugyanúgy van a dicsőség országában. Az égiek elfoglaltsága: a szeplőtelen Bárány imádása. Akik tehát a legméltóságosabb Oltáriszentség szemléletét élvezik, a Bárányt is imádják.

Gondoljunk tehát a mennyországra, az Igével egyesült emberi természetnek az égben való imádásra, mikor az Oltáriszentségben elrejtőzött Bárány trónja körül legmélyebb csendben imádásunkat végezzük.

A megdicsőült lelkeknek micsoda ragyogó tömege alkotja a bámulatos mennyei udvar külső gyűrűjét? A kegyelem országának az a része ez, amit egyedül a ke- resztség vize öntözött. A kicsinyek •— mint ezt Szent Tamás véli, — éppúgy harminchárom éves emberekké lettek, mint maga Jézus és meg nem kísértett természetük a Megváltó vérében hófehérré változott. A földön a legnagyobb tudósok nem tudnak annyit, mint ők. A földi öröm csak árnyék, összehasonlítva azzal a boldog