Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

245

elragadtatással, ami lelkűket hatalmába keríti és szívükön áthullámzik. Mint a hajnal első fénysugarai, úgy világítanak a mennyei birodalom ragyogásában. Miért? Mert testvérük csodát tett értük és vére tisztára mosta őket. Mert a boldogító Isten-látás által Isten fogadott fiaivá váltak, s ez örök, elenyészhetetlen örökséget szerzett nekik.

Van-e olyan sors a földön, mely, — fürödjék bár a szerencse és boldogság sugarában, — ne lenne szánalmas, összehasonlítva a keresztség után meghalt gyermekek égi dicsőségével.

De hagyjuk most el a külső kör gazdag örömeit és menjünk tovább. Egy másik nagy sereg tűnik fel előttünk, amelyet senki sem tud megszámlálni. Ki hitte valaha, hogy egykor ily sok lélek lesz teremtve?! Ó, Jézus termékeny vére! Ó, mekkora sokaság! Fellelhető itt mindenféle nemzetség, faj és nyelv, minden nem, minden kor, rangfokozat, foglalkozás és a világtörténelem minden korszaka. Milyen szépek! Életszentségük milyen sokféle!

Nézzétek, miként ragyognak a szentségek jegyei lei- kükön, a keresztség gyémántjai, a bérmálás rubintja, az egyházirend smaragdjának hétszeres oldala, világoszöld fényben. És minden egyes drágakő teljes és pompás fényt áraszt, mint azok a hatalmas égitestek, amelyek a természet hatalmas birodalmát megvilágítják és megtermékenyítik.

Vannak itt pápák és egyháztanítók, vértanúk, hitvallók és szüzek, szerzetes újoncok és laikus testvérek, világi és szerzetes papok — mind megfürödve a Bárány fényében. Ezek azok a szentek, akik az angyali karokban megürült trónokat nem érték el. Nevezhetnők őket „helynélküli“ szenteknek. Mindegyikük egy önmagában álló világ, s feladatuk a Bárány imádása.

Nézzétek, mint érkeznek új seregek óránkint az ég kapuihoz és mint vezetik az angyalok az új jövevényeket Péterhez, Péter Máriához, Péter és Mária Jézushoz, Jézus pedig Atyjához! Mindenegyes új lélek ha-