Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

231

bűnt jobban gyűlölik a halálnál, s bánatot éreznek, ha elesnek.

Létezik oly különleges kegyelem is, amely által — mint azt állítják, — egyes lelkek egész életükön át minden tudatos bocsánatos bűntől mentesek maradnak. Ezt a kegyelmet kapta meg valószínűleg Jeremiás, Keresztelő Szent János és Szent József.

Egy másik kegyelem által az ember már az anyaméhben megszentelődik és már születése előtt szent lesz. Jeremiásról és a Keresztelőről mondják ezt.

Végül jön a maga nemében páratlan kegyelem, ami fényes csillagként ragyog az égen, azaz Szűz Anyánk szeplőtelen fogantatása. Ez vezet bennünket valahogy közelebb magának az Úr Jézus mérhetetlen kegyelmének határához.

E kegyelmek között nincsen egyetlen egy sem, amelyik a maga idejében ne Jézustól, mint Istenembertől eredt volna, vagy ami most nem e Szentségből sugárzik ki. Irgalmának egész birodalma fölött, Krisztus mint a legfőbb és legelnézőbb király uralkodik.

Ki nem örvendezik, ha a Boldogságos Szűznek valamelyik ünnepe jön, az a vidám nap, amely az évet, mintegy csillagokkal hinti be? Valahogy úgy van, mintha az Egyház felszólítana bennünket, hogy a világ zaját és szétszóródásait hagyjuk el és örömmel vándoroljunk a csendes, fenséges tenger partjához. Ennek a tengernek tükörsima és kristálytiszta mélyében az isteni tökéletesség hegyei tükröződnek.

Emlékezünk, hogy már szeplőtelen fogantatásának első pillanatában az Isten-anya nagyobb kegyelemmel lett feldíszítve, mint az angyalok birodalmának sokféle dicsősége.

Menjünk tovább életében. A teremtetlen szeretet óceánja, mint a felhő emelkedett fel és a Szentlélek lebegett kegyelem- és ajándékáradatával a názáreti házban térdeplő Szűz fölött. Az Ür angyala ment a Szentlélek előtt és a Szentlélek megárnyékozta Mária lelkét