Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
230 is, de azok elzárkóznak előle. Megtörik e kegyelemár és ismét Istenhez, a fény és a dicsőség árjába, a fénylő igazságba tér vissza, — miként a hullám a sziklán megtörik s szikrázó cseppekben hull vissza. Tekintsetek azután az Oltáriszentségre. Mindez az előbbi kegyelem Jézus szent emberi Szívének gondoskodásából ered. S ez a Szív e fátyol mögött dobog. Ó, angyalok Királya, ki dicsérhet téged méltóan? Az angyalok, kik szentségházad körülveszik, nagyon jól tudják, milyen túlságosan rövid lenne az örökkévalóság a szeretet Szentsége csodájának dicsőítő énekekben való kimerítésére! Ádám az Istentől ültetett Édennek újonnan teremtett ura, sok ajándékkal volt feldíszítve. Az eredeti megiga- zultság ragyogó fegyverzete túlságosan vakító gyenge szemünknek. Azonban mindez Jézustól ered, a testté lett Igétől, a Báránytól, aki már a világ teremtése előtt le- öletett. Minden dicsőség, amit Ádám most az égben élvez, Krisztus érdeméből ered. Joggal állíthatjuk tehát, hogy nem volt Ádámban olyan kegyelem, amelyet nem annak érdeméből kapott, aki annyira megalázta magát, hogy második Ádámnak nevezhetjük. Van-e kegyelem, amely kiirtja az eredeti bűnt és vele együtt a lélekben annak tartozását és büntetését is? A keresztség szentsége adja ezt nekünk, mégpedig az értelem használata előtt. Van egy másik kegyelem, amely által az emberek a halálos bűnt megbánják és bocsánatot nyernek. Azután van kegyelem, amelyik az isteni természetet közli velünk és általa az Isten barátai, az ég örökösei leszünk. Továbbá egy másik kegyelem, amely megvilágosítja értelmünket és akaratunkat meghajlítja. Még az Egyházon kívül is létezik az ösztönző, segítő kegyelem. Fényt önt értelmükbe, nem csupán nagy alkalmakkor, hanem úgyszólván mindig, amíg az értelem tiszta és éber. A jóra ösztönöz bennünket, a rossztól pedig visszatart. Van kegyelem, amely által az emberek a bocsánatos
