Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

221

karai és a boldog lelkek mennyei csodálattal eltelve imádják és azután állítsátok magatok elé a kis kelyhet. Miért van ott, hogyan, s a titokzatos lealázkodás micsoda törvényének veti magát alá? Mi más itt e nagy Szentség, mint a kimeríthetetlen önmegtagadás igazi koronája?

Egyszóval e dicsőséges Szentségnek a jellege teljesen egyezik a judeai tanítónak, a Jeruzsálemben szenvedőnek jellemével. Mint egykor a földön, most a legm. Ol- táriszentségben is csendes, elrejtett, szelíd, türelmes, kedvességgel és önmegtagadással teljes.

Ám az Oltáriszentség nem csupán egyesíti magában Urunk összes jellemvonásait, hanem bennünk és kívülünk a legkiválóbb módon véghez is viszi sokféle művét.

Hadat kell üzennünk a látható világ, annak pompája és dicsősége, élvezetei, hiúságai és szelleme, az evangélium tagadása ellen. És az Oltáriszentség ereje által e harcban „győzők" leszünk.

Harcolunk a démoni hatalmak láthatatlan világa ellen, s az Eucharisztia erősítő kenyerével győzünk.

Küzdenünk kell természetünk mély romlottságával és sokféle nyomorúságával, s ugyanez a titok mindenünk ebben a harcban is.

Az életet természetfölötti szeretettel kell átélnünk. Az Oltáriszentség az a forrás, ahonnan egyedül meríthetjük e szeretet táplálására az állandó öröm vizeit.

Az összes többi szentségek kegyelmét megkoronázza az a számtalan kegyelem, amit az Eucharisztiában ad meg nekünk Krisztus.

A lelki élet sokféle vágyát kell magunkban táplálnunk, s itt a manna szerepét tölti be. íze aszerint változik, ahogyan a lélek vágyódik. Testünkben elveti a dicsőséges feltámadás magját. Vetésének ideje a szentáldozás.

így munkálkodik velünk az Oltáriszentségben és áld bennünket hét nagy müvében, amiket a lelkünk elé állít és amelyeknek be kell teljesülniök minden keresztény életében.

Azonban irántunk való szeretetének magasztos célja