Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

222

és főtárgya: a mi egyesülésünk vele és az ö egyesülése velünk. Ebben áll valamiképpen az Oltáriszentségnek különleges megkülönböztető kegyelme.

A vele való egyesülésnek, az Oltáriszentségtől eltekintve, a szó tágabb értelmében, négy faja van. Össze vagyunk kötve vele a lényeg, a jelenlét és a hatalom által, mint mindenütt jelenlevő Teremtőnkkel és a rendes kegyelem által, mint testet öltött Megváltónkkal.

De van még öt más, szorosabb és bensőségesebb kapcsolat, ami az Oltáriszentség által valósul meg.

Legelőször is, az Oltáriszentségben szoros kapcsolat áll fenn istensége és mi közöttünk. A szentáldozásban testével és vérével kíséretképpen istenségét is magunkhoz vesszük, s miként testünk, úgy lelkünk is megmagyarázhatatlan áldással telik el e misztikus találkozás hatása alatt.

Másodszor személyes kapcsolatunk van vele, mint örök Igével. A Fiúval, sokkal inkább, mint az Atyával, vagy a Szentlélekkel. Ezen összeköttetés révén csodálatos kegyelmeket és kegyelembőséget kapunk, mégha a színek el is tűnnek.

Harmadszor itt van testének, húsának és vérének velünk való kapcsolata. Ezt a közvetlen kapcsolatot az Oltáriszentség a saját erejével viszi véghez.

Negyedszer összeköttetésbe lép lelkünk az övével, mintha ráborulna a mi lelkünkre, amint a próféta ráborult a halott gyermekre, csodálatosan éltető erővel.

Ötödször személyi jelenlét valósul meg a kegyelem növekedésétől kísérve. Mintegy testének, vérének és lelkének jóillata és nyoma ez, mivel az áldozás után a színek eltűntek.

Micsoda mélység az, belepillantani Jézus bennünk folyó tevékenységébe, míg a szent színek tartanak! Valóban bennünk van a boldogító Isten-látás. Dicsőségének fensége testünkben, vérünkben és élő lelkűnkben van. Mint Isten és mint ember egyaránt ritka dolgokat művel itt, ami semmi más műhöz nem hasonlítható. Itt foglalatoskodik és egészen elmerül az érettünk végzett munká-