Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
214 Van-e tehát valami vonzóbb kérdés a teológiában, ami több tisztelettel és szeretettel tölt el bennünket, mint Szent Tamásnak az a tanítása, amelyikben Urunk áldozásával foglalkozik? De vah még ugyanebben egy másik csoda is, amit nem szabad elfelednünk. Az első könyvben mondtuk, hogy a szem nem láthatja Urunkat még misztikus állapotban sem a szentségi fátyol alatt. De akkor, midőn Ő tartotta kezében e Szentséget, magát és az apostolokat megáldoztatta, világosan látta saját magát és szentségi jelenlétének csodálatos módját. Pedig erről mi magunknak még csak tökéletes fogalmat sem alkothatunk. Valamint öröméről sem, amit neki ez a látvány szerzett, sem a látvány természetéről. Csupán azok, akik jól megfontolták a nagycsütörtöki áldozást, azok tudják felfogni, hogy a megtestesülés mily teljesen az Egyház élete, mennyire nagyobb minden teremtett hatalomnál, Isten teremtésének koronája, s magának az örök Igének kimondhatatlan öröme. — Én pedig, nem mondtam semmi olyant Urunk áldozásáról, amit már nem mondott volna meg Szent Tamás is. Mégis félelmetes titok ez és a szívet erővel imára kényszeríti. 2. FEJEZET. A harminchárom év. Hogy az Oltáriszentség és az Ür Jézus különböző titkai iránt igazi áhítattal viseltessünk, szükséges, hogy magához a megtestesülés titkához is legyen ájtatossági gyakorlatunk, A keresztények nagy többsége számára ilyen áj tatosság lehet a Gyümölcsoltó Boldogasszony titka és ünnepe, vagy Jézus kenettel és édességgel teli áldozásának titka. De, amennyire csak lehetséges, ebben az áhítatban a lehető legmagasabb fokot kell elérnünk, ha ki akarjuk tüntetni magunkat az Oltáriszentség, vagy Jé-
