Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

214 Van-e tehát valami vonzóbb kérdés a teológiában, ami több tisztelettel és szeretettel tölt el bennünket, mint Szent Tamásnak az a tanítása, amelyikben Urunk áldo­zásával foglalkozik? De vah még ugyanebben egy másik csoda is, amit nem szabad elfelednünk. Az első könyvben mondtuk, hogy a szem nem láthatja Urunkat még misztikus álla­potban sem a szentségi fátyol alatt. De akkor, midőn Ő tartotta kezében e Szentséget, magát és az apostolokat megáldoztatta, világosan látta saját magát és szentségi jelenlétének csodálatos módját. Pedig erről mi magunk­nak még csak tökéletes fogalmat sem alkothatunk. Va­lamint öröméről sem, amit neki ez a látvány szerzett, sem a látvány természetéről. Csupán azok, akik jól megfontolták a nagycsütörtöki áldozást, azok tudják felfogni, hogy a megtestesülés mily teljesen az Egyház élete, mennyire nagyobb minden teremtett hatalomnál, Isten teremtésének koronája, s magának az örök Igének kimondhatatlan öröme. — Én pedig, nem mondtam semmi olyant Urunk áldozásáról, amit már nem mondott volna meg Szent Tamás is. Mégis félelmetes titok ez és a szívet erővel imára kény­szeríti. 2. FEJEZET. A harminchárom év. Hogy az Oltáriszentség és az Ür Jézus különböző titkai iránt igazi áhítattal viseltessünk, szükséges, hogy magához a megtestesülés titkához is legyen ájtatossági gyakorlatunk, A keresztények nagy többsége számára ilyen áj tatos­ság lehet a Gyümölcsoltó Boldogasszony titka és ün­nepe, vagy Jézus kenettel és édességgel teli áldozásának titka. De, amennyire csak lehetséges, ebben az áhítat­ban a lehető legmagasabb fokot kell elérnünk, ha ki akarjuk tüntetni magunkat az Oltáriszentség, vagy Jé-

Next

/
Thumbnails
Contents