Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

215

zus e sajátságos titka iránti áhítatban. Mindkét esetben áhítatunk alapja az Ige megtestesülésére való állandó emlékezés.

Ha a harminchárom évet szemléljük, akkor látjuk, hogy ez idő alatt Krisztus Urunk különféle életet élt. Különböző titkok feltárása végett megalázta magát, hogy bizonyos jellemvonásokról tegyen tanúságot, és sajátságos dolgokat végezzen el, közöttünk, meg saját maga között bizonyos kapcsolatot létesítsen.

Az Oltáriszentségben egyesíti az Úr Jézus e különböző életmódokat. Újból elénk állítja összes titkait, egyesíti összes jellemvonásait, művét beteljesíti és egyesülését véghezviszi. Ezáltal az Eucharisztia önmagában Jézusnak hű és tökéletes képe.

Az Oltáriszentség az Úr Jézus hétféle életét mintegy egyetlen képben állítja elénk: a Mária méhében való életet, a gyermeknek az életét, a názáreti elrejtett életet, nyilvános életét, a szenvedés életét, a feltámadás utáni életet és a mennybemenetel utánit.

De nem úgy állítja elénk, mintha ez csupán csak egy kép lenne. Oly valóságosan mutatja be ezt a hétféle életet, amilyen a valóságban. Magában egyesíti azok ösz- szes csodás leereszkedéseit és titokzatos sokféleségének összes sajátosságait.

Ezenkívül az Oltáriszentségnek van még egy másik, sajátos élete is, Jézusétól különböző élet, amit rendszerint misztikus életének hívnak. Tehát kettős élet ez, mert valódi élet, de mégis más, mint az égben való dicsőséges élete. Naponkint és napjában tízezerszer és tízezer helyen kezdődik és ugyanannyiszor szűnik is meg. Mégis sem kezdete, sem vége nem szakítja meg egy pillanatra sem látható dicsőségének mennyei életét a mennyben.

Sajátos élet ez. Ama létmód által létezik, amit az „át- lényegülés“ szó inkább csak jelöl, mint megmagyaráz. Állapota a misztikus halál állapota, a test elszakadása a vértől, az érzékek használatáról való önkéntes lemondásé. S nem a lélek erejénél fogva van ott, hiszen lelkét