Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
213 mint amit most papjai tartanak kezükben. S ha van a kettő közt különbség, azok csak arra szolgálnak, hogy ez utóbbit még tökéletesebbnek tüntessék fel. Az Oltáriszentség maga az Úr Jézus, amint van, csak kiterjedés nélkül és szentségi lepel alatt. Éppen ebben áll igazsága és nagysága, s mindent fölülmúló valósága. Jézus most megdicsőült, szenvedéstől-mentes testével a mennyben van, s ugyanígy van az Oltáriszentségben. Egyedül azon a csütörtöki estén volt még a teste alkalmas a szenvedésre, mert teste még nem volt megdi- csőülve. Ezért, abban a Szentségben, amelyet akkor a kezében tartott, szenvedésre alkalmas testben volt jelen. Ha megőrizték volna azt a Szentséget nagypénteken, akkor a Szentségben éppenúgy meghalt volna, mint a kereszten. Vére, ami csak kíséretképpen van az ostyában, elhagyta volna azt, egyedül teste és istensége maradt volna vissza. Emberi lelke is elhagyta volna ugyanakkor, midőn az a kereszten elvált testétől és leszállt a pokol tornácára. Ugyancsak megismétlődtek volna szenvedése alatt Szívének belső fájdalmai az Eucharisztiában is. A külső fájdalmak azonban nem, mert, bár szenvedésre alkalmas testben lett volna a szent Ostyában is, mégis ez szenvedés-mentes módon ment volna végbe, valóságos szentségi jelenlétének módja szerint. Nem köphették, nem korbácsolhatták, haját sem téphették, sem tagjait meg nem sebesíthették volna. Amint a szentségtörő cselekedetek most is csak a tiszteletét érintik, de szentségi szentélyébe be nem hatolhatnak és nem élhetnek vissza imádásraméltó személyével. Így oszlana a szenvedés mintegy kétfelé. Gondoljatok most a kehely hasonló csodáira, és e titok egész katolikus tana bámulatotokra világossá válik. A test és a lélek visszavonultak volna azon a nevezetes pénteki napon e drágalátos vértől. Hiszen ez a vér éppúgy léteznék a kehelyben, mint a Getszemáni-kert olajfáinak gyökerein, Jeruzsálem utcáin, a keresztfán, Mária fátylán, csakhogy szenvedéstől mentes állapotban.
