Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

210

sejteni vagy biztosan előrelátni. A titok határai saját magában vannak.

Az alapot Krisztusnak Egyházában való állandó jelenlétében kell keresnünk, amit ő az evangéliumban megígért. Más szavakkal: magában az Oltáriszentség- ben. A nagy Király titokzatosan jelen van e misztikus birodalomban. Nem csupán egy helyen, ahová az őt imádóknak fáradságosan kellene vándorolniok, hanem szent emberségének valóságos jelenlétét az egész Egyházra kiterjeszti.

Az Egyház külső kormányzatát maga Krisztus nem veszi kezébe, hanem azt helytartójának engedi át és úgy rejtőzik el mindenütt, mint a világosság, hatalom és kegyelem forrása. Az Egyház hatását semmi más nem magyarázza meg, mint a legm. Oltáriszentség. Világossá teszi történetét, csodálatos elterjedését és fennmaradását. A megtestesülés nem csupán egy elmúlt tény, hanem az emberré lett Isten élete az Eucharisztiában, az oltár mindennapi áldozata. — Mind a földön, mind az égben, Jézus maga az az állandó középpont, ami körül a megtestesülés világának összes elemei állandóan keringenek.

Ez az oka annak, hogy senki, aki az Egyházon kívül áll, nem tudja megérteni, hanem — egy végzetes szükségszerűség erejénél fogva — tévednie kell, ha róla beszél, akár dicséri, akár ócsárolja. Nem tudja elképzelni, mit jelent az, hogy van Oltáriszentségünk. S ezért értetlenül áll azzal a szellemmel és azzal a szívvel szemben, amely ebből a tanból, ebből az áhítatból él és ilyen gondolatokkal táplálkozik.

Szemléljük most Urunk saját áldozásának csodás tit~ kát. Nem lehet azt meghatóbb módon kimutatni, hogy az Egyházban az Oltáriszentség nekünk teljesen mindenünk, mint azáltal, hogy ő maga is akarta magához venni.

Mielőtt órája eljött, lelki szemeivel már régen beletekintett az utolsó vacsora termének mindenegyes jelenetébe. Miután szerette övéit, mindvégig szerette őket,