Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

II. Dogmatikai rész

96

szövetségi áldozathoz. Megfelelő lelki állapotot, áhítatot teremtenek. Megadják a szentmise színezetét s megmutatják a szentmise különleges szándékát. Az első lényegesebb bevezető része a szentmisének a szent lecke az evangéliummal. — Én most nem választom ketté ezeket, amely tulajdonképpen egy, t. i. Isten szava, hanem veszem együtt. Mi az Egyház szándéka, gondolata e megkülönböztetésben ? Hát az evangéliumnak, mint az Úr Jézus szavának, a jó hírnek, a kinyilatkoztatás teljeségének kiemelése. Méltó tiszteletadás az Úr Jézus szavainak. Ezért állunk fel evangéliumkor.

Felhangzik a szent lecke, a szent evangélium. Én nem figyelek másra, mint az Úr szavára. Ebben van benne az én egész hitvallásom, az én tudományom, az én bölcseségem, egyszóval : az én világnézetem. Itt kapom meg a feletetet az élet minden problémájára. Honnan vagyok ?, miért vagyok ?, hová tartok ?, hogyan érem el az én célomat ? Itt oldódnak meg, — és sehol máshol, — az életnek eme nagy és halálosan komoly kérdőjelei. Kérdezem : olvasod-e, forgatod-e ezt a könyvet ? Ha nem viszel soha semmi egyéb könyvet a szentmisére, csak az Evangéliumot, a Szentírást, az már elég is. (Jobb és teljesebb az egész miseszöveget tartalmazó misekönyvet vinni. Különösen, ha valaki még egyáltalán nem ismeri a szentmise állandó részeit sem.) De semmiesetre se elégedjünk meg a pusztán imádságformulákat tartalmazó imakönyvekkel. Nem elegendők a jámbor sóhajok. Nekünk elvek kellenek, vezéreszmék, amelyek irányítják a mi egész életünket. Nekünk „teocentrikus“ élet kell. Vagyis a mi életünk központja Isten és az Ö parancsolatai. E körül forog egész világi életünk. Bármennyire is ki akarja kapcsolni a modern szellem a világból Istent, akit helyettesíteni elégségesnek vél az emberi ésszel. Nekünk kell az istenes erkölcs, amely egyedül biztosítja a száz-