Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

II. Dogmatikai rész

95

ható Isten ? ! Hogy nagyon sokszor követelés a mi kérésünk, nem kell egyébre gondolnunk, csak arra a sok elégedetlen kifakadásra, amelyek még a jámborak ajkát is elhagyják, ha egy-egy kérésük, imájuk meghallgatásra nem talál.

Hát, ha eddig nem tudtunk kérni, akkor menjünk és tanuljuk meg azt az ezerkilencszáz éves tanító Egyháztól. — A szentmisét bűnbánattal kezdi, hálával és dicsőítéssel folytatja s csak ezek után nyitja ajkát kérésre, — de most már teljes bizalommal. Hogyan és mit kér ? ! Itt nem magyarázok sokat, csak elmondok egyet a sok oratió, könyörgés közül :

Könyörögjünk. Isten, ki a Téged szeretőknek láthatatlan javakat készítettél : öntsd a mi szívünkbe a te szeretetednek indulatát, hogy Téged mindenben és mindenek fölött szeretve kövessük Ígéreteidet, amelyek minden kívánságot fölülmúlnak. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által, ki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben, Isten örökkön örökké, Amen. (Pünkösd után V. vasárnap oratiója.) — Ehhez igazán nem kell sok magyarázat. Most már talán megértjük a Szentírásnak azt az igen ismert helyét : Kérjetek és adatik nektek. Mennyien megvádolták már az Urat ezért a kijelentésért. Hát bizony, — mondják, — ez volt a legüresebb frázis, ami széles e világon valaha csak elhangzott. Persze kértünk gazdagságot, jólétet, sikert és nem kaptunk. Halálos ágyunkon tavaszi ifjúságról álmodtunk. Csak egyről feledkeztünk meg : Atyám, aztán ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.

Kérjünk sokat, mert üdvös dolog, maga az Ür mondotta, de ne felejtsük : Omnia ad majorem Dei gloriam secundum voluntatem eius. (Mindent Isten nagyobb dicsőségére az ő akarata szerint.)

4. Megvolt a lépcsőima, Glória, könyörgés, amelyek mondhatnám „praeludiumok“ a szentmiséhez, az új-