Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

8

fektetni. — Az Isten hatalmas Úr, amit mond meg kell tenni.

Ábrahám kezébe veszi a kardot, már nyújtja ki kezét, hogy legdrágább áldozatának, egyszülött fiának szívébe mártsa.

De íme, gyors szárnyon ott terem az Úr angyala, kezét a kard és Izsák szíve közé emeli és kiált :

— Elég !--------------------------------------------------Elég, hisz’ az áldozat megvolt már. Megtörtént a nagy áldozat Ábrahám szívében. És a kis Izsák szívében, kinek akarata oly odaadással simult Atyja akaratához. A vérontás nem kellett az Úrnak, de kellett neki Ábrahám nagy szíve. Kellett neki Ábrahámnak minden áldozatra kész férfias akarata. Mindenen, atyai szívén is diadalmaskodó istenszeretete.

★

Ha most Ábrahám e nagyszerű áldozati művére mintegy visszatükröztetjük az Újszövetség fényét, akkor úgy lassan előnyomódik belőle az újszövetség egyedülálló áldozatának bizonyos képe. Kinyomódnak rajta a keresztáldozatnak és a szentmiseáldozatnak mintegy az alapvonalai.

Az áldozat megvolt már Ábrahám szívében. Ez elég volt az Istennek. Vérontást, embervérontást nem kívánt, meg is akadályozta. Ezt már pótolhatta Ábra- hám azzal a kossal, amelyet az Úr hamarjában keze- ügyébe rendelt. A kos vérének kiontása, valóban elégő áldozattá válása ettől fogva jelképezi azt az Áb- rahámi föltétien belső hódolatot és odaadást az ószövetségi ember részéről Urának, Istenének.

Az Úr Jézus keresztáldozatánál is elég lett volna az Olajfák hegyén az a vértizzadó elhatározás, az a fölséges pillanat, melyben az Üdvözítő Isten Fia vállalta, elvállalta, hogy végighordozza a keresztet éret-