Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
II. Dogmatikai rész
88 tart, mert azt hiszi, joga van, hogy legyen virágos rét. Isten legnagyobb szeretetéért, ,a megváltás hatalmas szeretetmunkájáért mindenek előtt és mindenek felett Jézus adott és ad hálát Istennek. Amint a legimádóbb imádás Isten gondolatának munkálása, a legnagyobb hálaadás is ez. Aki legtökéletesebben kidolgozta Isten benne élő gondolatát, az hálálja meg legjobban a reá fordított fáradozást és gondot. Mikor Jézus megteljesíti Isten legnagyobb teremtő akaratát, a megtestesülést, mikor Isten gondolatai benne kivirágoznak, mikor sebeinek vérpiros rózsáit csokorba köti és az örök Isten színe elé viszi, mikor azt a szentmiseáldozatban ismét és ismét végtelen dí~ cséréiül adja Istennek, akkor a megköszönés szeplőtelen hálaadományát is nyújtja. Mikor Jézus áldozathozásában egyesülök és az örök Alkotó bennem elindított terveit munkálom, — és nem ijedek meg, ha ezek a gondolatok néha rajtam is piros sebekben virágzanak is ki, hanem az én Megváltómmal együtt megdicsőítem azokat, — akkor Jézus Te Deumába én is belfonok egy kis dallamot. Akkor lel- kemből a hála legszebb virágait csalta elő az Isten. IV. Ezek a miseáldozat céljai, hatásai a Teremtőnek és a teremtménynek viszonyában. Ezekért volt érdemes az Isten Fiának leszállni mennyei dicsőségéből közénk : a keresztre és az oltárainkra. Lényege az a nagy dicsőítés, meghódoló önodaadás, melyben Jézus Krisztus, Megváltónk, kimunkálja Isten benne élő gondolatát. Ez a megdicsőítés engeszte- lés, ez a megdicsőítés kérés, ez a megdicsőítés hálaadás is.
