Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
II. Dogmatikai rész
84 azoknak lesz élő forrás, melegítő élet, akik elfogadják és benne élnek. Hogy az egész világ magáévá tehesse, azért Jézus az egész világba szétküldte apostolait,1 hogy újítsák meg az Ö legvalóságosabb emlékezetét,2 az áldozatot. A mise engesztelő erejének közvetítésére pedig a bűn- eltörlés szentségeit rendelte. ★ Minden azért történik, hogy a nagy egyesülés, az életközösség Teremtő és teremtmény között visszaálljon. Az Istenemberben megvan az Istenség és emberség igazi harmóniája. Jézus embersége a legtökéletesebben beleölelkezik az Istenségbe. Ha tehát Jézussal egyesülünk, belekapcsolódunk az Isten életébe is, mert Jézus Isten. Jézus a testbe öltözött második isteni Személy. Az egyesülés útjai a szentségek. Az áldozatban Jézus lehetővé teszi, hogy vele egyesüljünk. A szentségekben közli áldozatának erőit és ez által valóságosan létrehozza az egyesülést. Az egyesülés életadás, mely a szere- tetben adott életerő közvetítésében áll, — de a természetfeletti rendben. Ez az életerő, — kegyelem, — Jézus emberi természetének életárama. Emberi természetében az isteni természettel való egyesülés behatására keletkezett. Az Istenség ott fakasztotta, ahol az emberiségbe lépett és örökre kimeríthetetlen bőségben fakasztotta. Ez az a forrás, melyről a Szentírásban a Szentlélek Úristen előremondja : Örömben élővizeket fogtok majd meríteni a Megváltó forrásaiból.3 Ez az a nemes vér, amely a szentek ereiben csörgedez, amelytől azt a sokszor megcsodált isteni természetet kapták : a szeplőtelen Szüzanya is, a bánkódó Magdolna is, a szeretett János apostol is, Pál, Ágoston, Szent Ferenc is. Mind-mind a szentek és igazak. Mert ebben adja meg Jézus az Isten természetét : ami az igaz, a jó, a szép, az erő, a meleg, a harmónia. Ez az a természetes ember előtt annyira szokatlan és megbámult természet- feletti viselkedés, ami az Egyházban és „élő“ gyermekeiben van. Mert a kegyelemben adja meg Jézus az Istennel való egyesülést. Ha még nincs meg, vagy már nincs meg, mert a bűn újra 1 Ján. 20, 21—22. 2 „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“ 3 íz. 12, 3.
