Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
II. Dogmatikai rész
69 védésnek. Bár lelkülete a keresztáldozatéval egyezik. Átéli annak egész érzelmi világát, mely akkor fájdalommal telített volt, most azonban a dicsőséges Krisztusnak itt és most felidézett emlékezése mindarról, amit ott tett, szenvedett, mindarról az érdemről, amit ott szerzett s arról a glóriáról, melybe ott Istent beállította. 1 Az Oltáráldozat nem az érdemszerzés áldozata. Krisztus érdemszerzési idejének is határköve a test halála. A mise áldozatában épen azért már nem a szó legelső értelmében vett megváltás munkálója Krisztus. Ezt a kereszten végezte el. A lelkeket megszentelő Szendéiket ott érdemelte ki. Az életerő bőségét a kereszten fakasztotta. Ennek kiáradását és zúgását hallották az appstolok a pünkösdi Lélek eljövetelekor.2 Az oltári áldozat egy-egy előtörő forrás, melyben Krisztus önmagán át ömleszti belénk Isten jó Lelkét. A kereszten szerezte, itt kiosztja az egyeseknek. A kereszten az emberiség legméltóbbja ismerte el az Istent. Az oltárra azért jön, hogy összes testvérével elismertesse. Hogy melléje térdeljünk és ő mondja, mi meg utána mondjuk : Mi Atyánk ... Mikor a miseáldozatot így önmagában nézzük : az Eucharisztiában élő Jézus áldozati tevékenységét megkülönböztetjük szentségi működésétől és látjuk a keresztáldozathoz való vonatkozásait, — világosabban megszemlélhetjük a mise áldozati gyümölcsét, a szentmise célját. Minden áldozat kapocs a bemutató és elfogadó között. Jézus áldozata életkapcsolat. Teremtő és teremtmény életközösségében a lüktetés, a szívdobogás. Ha tehát Jézus áldozatának élethatásait, rendeltetését mélyebben akarjuk szemlélni, úgy csak abban az élet1 Prohászka : Élet kenyere. 2 Ap. Csel. 2, 2....
