Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

I. BIBLIAI—TÖRTÉNETI RÉSZ.

Az Ószövetség tükrében.

1. Abrahám áldozata. (Gén. 22.)

— Abrahám, Ábrahám ! — hívja az Ür választottját.

— Itt vagyok, Uram.

— Vedd egyszülött fiadat, akit szeretsz, Izsákot és menj el Mória földére és áldozd fel őt nekem egészen elégő áldozatul azon a hegyen, melyet majd mutatok neked.

Elhangzott a parancs. Abrahám gondolkodás nélkül felkel korán reggel, megnyergeli öszvérét, maga mellé vesz két szolgát, fát hasogatnak és aztán így mindent elkészítve az útra és az égő áldozatra, — megfogja a kis Izsák fiának a kezét, kibontja az édesanya, Sára öleléséből és elindul. Mennek három napig egyfolytában. Három napi út után megpillantja Mória földjén a hegyet, melyet az Úr jelölt meg neki.

— Várjatok itt az öszvérrel. A gyermekkel egy kicsit felmegyünk imádkozni, majd aztán vissztérünk hozzátok. — Szól két szolgájához és azzal fogja a fa- köteget, leemeli az öszvér hátáról és Izsák vállára teszi. Ő maga pedig a tüzet és a kardot veszi kezébe és így nekivágnak ketten az égbenyúló Mória hegyének.