Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

48

testét a betegeknek. A forradalom alatt valóban az volt, aminek a boldoggáavatási okirat mondja : „virgo sacerdos” papi szűz.

A múlt század elején élt egy kedves, fiatal szent, a Fájdalmas Szűzről nevezett Szent Gábor passzió- nista szerzetesnövendék ( f 1862 ). Róla olvassuk, hogy a szentmisén oly meghatottsággal volt jelen, mintha csak a Kálvárián lett volna.

Űrfelmutatáskor szinte átszellemült és oly merőn és kigyulladt szemekkel csüggött a szentostyán, mintha a kenyér színének fátyola nélkül látta volna az Urat. Hacsak szerét ejthette, naponkint több szentmisét is hallgatott. Reggelenkint fölkeltette magában azt a szándékot, hogy jelen szeretne lenni minden szentmisén, melyet aznap az egész világon bemutatnak és a maga részéről is be akarja mutatni valamennyit az Istennek. Mikor sekrestyés volt, nagyon vigyázott rá, hogy minden tiszta és illő legyen és a szentmisében csak egészen szép, hibátlan ostyát használjanak. Azt akarta, hogy a szentségi oltár állandóan virágdíszben álljon és ha a kertben nem talált, a mezőn szedett hozzá virágot.

Röviden még meg kell emlékeznünk a nemrég (1925-ben) szenttéavatott s annyira tisztelt Lisieuxi Szent Terézről is (f 1897). Önéletrajzában1 írja még gyermekkoráról : „Minden hét meghozta a maga kedves napját : a vasárnapot. Mily napsugaras volt e nap ! Az Úrnak napja, a nyugalom napja volt az ! Elsősorban is kis családunk résztvett a nagymisén....“ Majd később, amikor szerzetes lett és a zárdában rábízták a sekrestyés tisztséget, így ír : „Örültem annak, hogy a szent edényeket érinthettem és hogy a kis Jézus pólyáit, — a kehelyruhákat — is én készíthettem, melyekre Ö az égből értünk leszállt. Éreztem és tudtam, hogy buzgónak kell lennem és gyakran ismételgettem a szerpapok szentelésénél használatos szavakat : Szentek legyetek, kik az Úr edényeit hordozzátok."2

1 Lisieuxi Szent Teréz : önéletrajza 41. o.

s I. M. 125. o.