Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

49

Befejezés.

Ezek a szentek életéből vett apró vonások segítik megfestenünk a szentmise történetének egységes képét. Ezek a kicsiny villanások, melyekben a századok folyamán fel-felcsillan az a sok szépség, melyet a Krisztus-alapította áldozat magában rejt, nagyon is mutatják, milyen élő folyam a szentmise története. Erőforrás volt a szentmise az őskereszténység számára, de kell, hogy az legyen a mi számunkra is. Valahányszor tehát ott állunk az oltár előtt, és szentmisén veszünk részt, gondoljunk a történelem soksok szentjére (itt csak egy párat tudtunk magunk elé állítani), akik megértették a szentmise nagy jelentőségét és mély hitükkel átélték a szentmise csodálatos misztériumát kezdve az első századoktól mind a mai napig. Nem az a fontos, hogy velünk is csodák történjenek, mert ezek csak rendkívüli és ritka meg jutalmazásai egy-egy hívő léleknek. Ilyeneket ne várjunk. De próbáljuk átérteni, mit jelent az, hogy Krisztus mindennap megjelenik oltárainkon, hogy a szentmise által köztünk él s minket is magához ölel ! Ha azonban nem tudjuk magunkat beleélni ebbe a nagy gondolatba, jusson eszünkbe Prohászkának egyik elmélkedése, azé a Prohászkáé, akit annyian ismernek, mégis kevesen tudják róla, hogy mennyire a szentmise volt az ő élete és mindene : „Közönségesen talán a hétköznapi élet laposságában nehéz azt elgondolni, hogy mit tesz' áldozni ; ha azonban az ember maga áldoz, ha magának kell áldozatot hozni, akkor ugyancsak megtudja, hogy mit jelent áldozni s megtanulja a misét jól hallgatni.“ Sok misét hallgatott XVI. Lajos francia király, ki oly szomorú véget ért a forradalom véres napjaiban. De egyet sem oly áhítattal, mint mikor életének utolsó éjjelén, fogságában felállították az oltárt és ő letérdelt a padlóra s a pap

4