Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

45

A karácsonyi mise jelentett fordulót Szent Odó (f 942) életében. Atyja fogadalommal Istennek szentelte, de ö e fogadalmának beváltásáról teljesen megfeledkezett. Egy ízben, ifjúkorában atyja elvitte Toursba az éjféli szentmisére. Mikor a misében felhangzott az első karácsonyi ének : Glória ..., Odó hirtelen fölkelt helyéről és a szerzeteskanonokok közé állt énekelni. Viselkedése csodálkozást keltett. Majd a csodálkozás megdöbbenéssé fokozódott, amikor ö, a ragyogó ruhájú fiatal főúr, hirtelen összeesett. Ajultan vitték haza. Utána két éven át élet és halál között lebegett. Betegsége alatt tudta csak meg atyjától, hogy ő már Istennek volt szánva születése előtt. Fölgyógyulása után azonnal teljesítette atyja fogadalmát : tizenkilenc éves korában szerzetbe lépett.

A karácsonyi miséket főleg Assziszi Szent Ferenc (f 1226) tette külsőleg is kedvessé, mikor először állított betlehemi jászolt az oltár mellé, hogy ezáltal is figyelmeztesse az embereket a nagy titokra, a szentmisének Krisztust közénk lehozó misztériumára.

Szent Ferenc előtt különben is igen nagy becsben állt a szentmise. Egyszer pl. miseközben érzett magában olyan indítást az evangélium hallatára, hogy saruit, botját azonnal eldobta magától, remeteöltönyét hamuszürke, durva zubonnyal, derékövét pedig egy darab kötéllel cserélte fel és így felkészülve kezdte haladéktalanul hirdetni a bünbánat és magábatérés evangéliumát.

Assziszi Szent Ferenc számára új életkezdést jelentett a szentmise. Voltak azonban mások, akik számára utolsó, befejező akkord volt életükben egy-egy szentmise.

Baylon Szent Paszkál (f 1592) élettörténetében találjuk, hogy nagybetegen feküdt ágyán 1592 pünkösdjén, mikor úgy 10 óra körül egyszer csak érdeklődni kezdett a körülállóktól : Beharangoztak-e már a nagymisére ? Az igenlő válaszra alig tudott uralkodni nagy örömén és mikor a kolostortemplom harangja az Űrfelmutatást jelezte, kétszer kiejtette Jézus szent nevét és lelke azonnal égbe szállt, hogy ott imádja színről-színre azt, akit itt a földön a kenyér színében oly forrón szeretett.