Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

46

V. Mit hozott a trienti zsinat ?

A reformáció után a katolikus hitélet nagy lendületet vett. Ez a megújhodás Trientböl indult ki. Itt gyűltek össze zsinatra (1545—1563) a kor egyházi nagyjai és tudósai. Innen küldték ki azt a bizottságot is, amely a régi liturgia alapján végleg megállapította a szentmise szertartásait a legapróbb részletekig. E fáradságos munka V. Szent Pius pápa alatt fejeződött be, aki 1570 július 14-én az egész világra köte- lezőleg elrendelte az új misekönyvet, Misszálét. Egyes szerzetesrendeknek és egypár egyházmegyének azonban megengedte, hogy eddig használt régi misekönyvük szerint misézhessenek továbbra is, mivel az ő sajátos misekönyvük már legalább kétszáz éve használatban volt náluk. Természetesen nagyon kevés eltérés van ezen régi misekönyvek és a kötelező új között, mert hisz ez is csak több régi alapján, azok egységesítésével készült. Ma tehát az egész világon ezt, a trienti zsinat-bizottság által összeállított misekönyvet használják mindenütt, ahol a római katolikus egyház szertartása szerint végzik az istentiszteletet.

A misekönyv, a szertartások története ezzel be is fejeződött. Most már csak a változó részek közé rak az Egyház újabb és újabb virágokat, az újabb és újabb szentek szebbnél-szebb miseimádságait. Ezzel lesz egyre változatosabb, egyre kedveltebb a mindennapi misemondás és misehallgatás. Tehát a szentmise azért az ő szertartásainak és régi szövegének változ- hatatlanságában nem vált holttá. Él tovább a századokon keresztül egészen a világ végéig. Ezután is mindig vannak szentjei a szentmisének, akik különösen megérzik a szentmise lüktető erejét és mintegy azon nevelődnek, abból élnek. Ezekről lesz most még pár sorban szó.

Mindjárt a trienti zsinat után feltűnt életszentségé-