Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
I. Bibliai-történeti rész
44 A XIII. század előtt ugyanis a szentségház előtt égő mai formájú öröklámpát nem ismerték, bár a IV. században is vannak nyomok arra, hogy egyes templomokban lámpák égtek. Csak a XIII. századtól kezdve sürgetik a tartományi zsinatok, hogy az Oltáriszentség előtt lámpa, vagy viaszgyertya égjen éjjel-nappal. Miután láttuk a középkori szentmise meggazdagodott szertartását, pár szóval említést kell még tennünk a különböző szentmisékről, (a gyászmisékről és az éjféli szentmiséről) és arról, hogyan játszott bele a szentmise a középkori ember életébe. A gyászmise nem újkeletű. A keresztény ókor vértanúinak sírján mondott szentmisékről sokat hallunk és a vértanúkról való megemlékezés még ma is benne van a szentmise kánonjában.Csakhogy, míg azokat rögtön haláluk után szentként tisztelték és segítségüket kérték, addig más keresztény halottért, mint bűnösért a szentmisét engesztelőáldozat gyanánt mutatták be. Hogy ez a szép szokás a középkor hitéletéből sem hiányzott, azt látjuk Szent Matildnak (f 986), I. Henrik császár özvegyének példás cselekedetéből. Mikor férje meghalt, első gondolata volt : vájjon a jelenlévő papok között van-e valaki, aki a késői délelőtt ellenére is éhom és így gyászmisét mondhat a császárért ? Egy pap jelentkezett. A császárné nagy hálája jeléül azonnal két aranykarperecét nyújtotta neki. Utána is egész életén át nem tudta neki eléggé meghálálni, hogy a halál után mindjárt ő volt az első, aki segítette férjét bejutni Isten boldog és örök színelátására. Az éjféli misék, melyeket ma is annyira szeretünk, az első keresztények esti, vacsorával összekötött áldozatbemutatásának maradványai. Amint tudjuk, az Űr Jézus is este mutatta be az első szentmisét. Ez a szokás századokon keresztül élt az egyházban. Lassan azonban tért hódított magának a reggeli istentisztelet. A IX. század után csak karácsony éjszakáján volt szabad éjjeli szentmisét bemutatni.