Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

34

tot. Egymásután épültek föl mindenfelé a szebbnél- szebb templomok. Maga a császár jó példával járt elől : lateráni palotája mellé állíttatott gyönyörű bazilikát, melyben elhelyezte a hagyomány által Szent Péternek tulajdonított faoltárt. A IV. század végén állt már Rómában a Szent Anasztázia-templom is, amely a következő századokban a bizánci császári udvar hivatalos temploma lett. (Ebben dec. 25-én, a szent vértanú halála napján fényes istentiszteletek folytak : a karácsonyi hajnali misét maga a pápa mutatta be tiszteletből a császári udvar iránt. Azóta is a pap karácsony napján a második misében nemcsak Rómában, hanem az egész Egyházban imát mond Szent Anasztáziáról.) Az üldözések elmúltával nagyon föllendült a vértanuk tisztelete. Sírjaikat, ereklyéiket nagyon megbecsülték. Templomokat emeltek tiszteletükre (mint pl. Szent Anasztázia, Szent Ágnes- temploma), azokhoz az egyes ünnepeken körmeneteket vezettek. Ezt nevezték stációjárásnak. Ugyanis Rómában minden ünnepen csak egy mise volt, de mindig más-más templomban. A nép és a papság egyik közeli templomban gyülekezett össze és innen vitték ünnepélyes körmenetben, zsoltáréneklés közepette a püspököt a kijelölt templomba, ahol aznap az ünnepi misét fogja elmondani. Ez volt a stáció-templom. Itt a püspököt mindjárt az ajtóban egyházi ruhákba öltöztették. Az ünnepélyes bevonulásnál előtte egy szerpap haladt, kezében füstölővel, a hívek pedig zsoltárokat énekeltek. Nem is volt más énekük, mint a zsoltár. A dallam megadására és a zsoltár alapgondolatának kifejezésére szolgált az antifona, melyet a zsoltár előtt az énekkar énekelt el. A zsoltárt menetközben egészen elénekelték vagy legalább is addig, míg a püspök az oltárhoz ért. (Szent Ágoston [f 430] említi először a zsoltáréneklést. Az ő fiatalkorában vette át a nyugati egyház a keletitől.)