Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
I. Bibliai-történeti rész
30 ezt megelőzőleg elvégezték istentiszteletüket, felajánlásukat, imáikat és áldozásukat. A hitujoncok (ka- techumenek) is jelen voltak az összejövetelnél, meg is hallgatták a felolvasott szentírási szakaszokat és az azokról szóló szentbeszédet, de azután nekik távozniok kellett : ők nem mutattak be áldozatot, nem vehettek részt azon a csodálatos átváltozáson, mely a hívők titka volt. Röviden összefoglalva tehát : az első szentmise, melyet Krisztus Urunk az utolsó vacsorán alapított, tulajdonképen csak átváltoztatásból és áldozásból állt, ( ma is ezek a szentmise lényeges részei ! ), de már az első keresztények tiszteletből körülvették ezeket más szertartásokkal is : Szentírás-olvasással, szentbeszéddel s különböző imádságokkal. IL A kereszténység vér-esős tavasza. Fordult az idő. A magánházak már nagyon is ismerősekké váltak az üldöző ellenség előtt : rejtőzniük, menekülniök kellett a föld alá. Az előbbi évtizedek szertartásai leegyszerűsítve jutottak a katakombákba.1 Megmaradt az összejövetelkor szokásos békecsók s most talán még őszintébb lett. Mert akik nagy veszélyek, csapások közepette találkoznak, azok nagyobb szeretettel tudják egymást üdvözölni. Megmaradt a lecke- és evangéliumolvasás, majd a szentbeszéd, azután a felajánlás, átváltoztatás és áldozás. Minden a régi. Csak talán egyszerűbb, de melegebb, közvetlenebb. A kis csapat összebújva szorongott a szűk földalatti cella gyenge világossággal meghintett oltára körül : vad viharok véres szele süvített bele a titkos 1 Egyes újabb kutatók szerint az üldözések idején is magánházakban és földfeletti sírkamrákban voltak a szentmisék. Ez azonban nem jelentené azt, hogy ily helyeken veszélytelen volt a misehallgatás ; sőt, így könnyebben elfoghatták őket.
