Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

27

I. Az első szentmise.

A legelső szentmisét maga az örök Főpap : az Úr Jézus mutatta be szenvedése előestéjén az utolsó vacsora alkalmával.

Miután a két tanítvány, Péter és János, előkészítette a vacsora termét, maga az Úr is „asztalhoz ült és vele a 12 apostol“,1 hogy elköltse a húsvéti lakomát. Kényelmes kereveteken foglaltak helyet az asztal körül, s amint akkor szokás volt : bal könyökre támaszkodva, félig fekvő helyzetben fogtak az étkezéshez. A zsidó húsvéti lakoma szertartását követve, először a Mester által megáldott borból2 ittak mindnyájan, majd az egyiptomi fogságra emlékeztető keserű salátát fogyasztották el. Ekkor, két zsoltár elimádko- zása után, „felvevén Jézus egy poharat, hálát adván, mondá : „Vegyétek ezt és osszátok el magatok között.“3 Ugyanígy szétosztotta tanítványai között a kovásztalan kenyeret és a húsvéti bárányt is. A lakomát befejező gyümölcs után elimádkoztak öt zsoltárt s ezzel a zsidó ószövetségi húsvéti vacsora végétért.

Az Úr Jézusnak azonban nagy tervei voltak még, melyeket ezen az estén akart végrehajtani. A vacsora után elbeszélgetett tanítványaival az eljövendő Istenországáról : hogy ki is lesz abban nagyobb ? „Aki most nagyobb közietek, legyen, mint a kisebb és aki elöljáró, mint a szolgáló ... Én úgy vagyok közietek, mint aki szolgáló.“4 Amit mondott, példájával is bemutatta : „fölkele a vacsorától, létévé felső ruháit és vevén egy kendőt, maga elé köté, aztán vizet önte a mosdótálba és mosni kezdé a tanítványok lábát.“5

1 Luk. 22, 14.

2 A bort a zsidók mindig vízzel keverték.

2 Luk. 22, 17.

i Luk. 22, 26—27.

s Ján. 13, 4—5.