Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

28

Érthető, hogy a tanítványok megdöbbentek ezen a nagy alázatosságon, de az Úr csak megerősítette szavait : „Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.'1 Alázatosság és tisztaság (nem testi, hanem, amit ez jelképez : lelki tisztaság) kell a jó szentmisehallgatáshoz. Erre tanít az Úr Jézus, mikor alázatosan tisztára mossa tanítványait, mi előtt az első szentmisét előttük bemutatná.

A lábmosás után ugyanis újból az asztalnál foglalt helyet s ott elköltötte tanítványaival az Újszövetség húsvéti lakomáját, bemutatta az első szentmisét. A húsvéti bárány Ő maga lett. Egyszer már Kafarnaum- ban odaígérte magát eledelül2 s most beváltotta szavait : kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megszegte és tanítványainak adta e szavakkal : „Vegyétek és egyétek : ez az én testem, mely értetek adatik.'3 — Ez az én testem, ez, amit a kezemben tartok, ez test, mely a kereszten áldozattá válik ! Hasonlókép nyújtotta nekik a bort is : Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az Újszövetségé, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cseleked- jétek az én emlékezetemre !"

Fölséges megbízatás. Egyszerű szavak.de annál döbbenetesebbek: az Úr Jézus magát adja oda a lelkek számára nemcsak egyedül, hanem áldozatként is. A kenyér testévé lett, a bor pedig vérévé: kettéosztotta mintegy magát (test és vér), amint a következő napon, mikor a keresztfán kiomlott szent testéből a szent vér. Mert a szentmise, melyet a kenyérnek és a bornak átváltoztatásával és szétosztásával bemutatott, engesztelő, lélekmentő erejét a keresztáldozattól nyeri, a mi húsvéti áldozati bárányunk, az Úr Jézus ugyanis ott áldozta fel

1 Ján. 13, 15.

s Ján. 6.

8 I. Kor. 11, 24.