Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

13

ki atyja dicsőségéből. A szentmisében is, ha nem adom oda magamat mindenestül én is Jézussal együtt a mennyei Atyának, az Ö önfelajánlása, az Ö áldozata megvan és ugyanaz az érték, csak nekem nincs belőle semmi hasznom, csak én nem részesülök a szentmiseáldozat megváltói gyümölcseiben, s maradok, ami voltam : a rothadás martaléka, a bűn átkának, kárhozatának gyermeke.

Viszont, miként Ábrahám rendkívüli áldozati lelkü- letének megvolt a maga nagy jutalma, ép úgy, de végtelenül nagyobb mértékben megvan ez az Újszövetség legtökéletesebb áldozatában.

Ábrahám jutalma volt, hogy élve visszakapta egyetlen gyermekét. A mennyei Atya is így magasztalta föl örök időkre az ő egyszülött Fiát: feltámasztotta halottaiból. És ha én magamévá teszem, szeretem a szentmisét, áldozatos életemért feltámaszt engem is az utolsó napon, nem hágy a holtak között. De már előre feltámasztja lelkemet a bűn-halálból és ha a bűn halálos sebétől újra elesik, újra feltámasztja azzal az erővel, melyet a keresztáldozat és a szentmiseáldozat sugároz a gyóntatószék rácsán keresztül.

Ábrahám áldozatának gyümölcse volt, hogy az Úr különösképpen, kitüntetően megkedvelte és elhalmozta szeretetének minden jelével őt. Öt magát, de vele együtt fiát és benne egész nemzetségét. Ilyen törzsnek, Istenéért minden áldozatra kész törzsnek ivadékát méltónak találja arra, hogy ebből fakassza elő a megváltói isteni sarjadékot, a nehéz keresztet önként hordozó Messiást. Az Istenember is a kereszt- áldozat nagy árán kedves lett, végtelenül kedves lett az Űr Isten előtt és ő benne mi is kedvesek lettünk előtte. Az egész nemzedék, aki csak fejének, képviselőjének vallja Krisztust. Azt a nemzedéket,amely Krisztusig vezeti vissza hite és minden cselekedete családfáját, azt a nemzedéket Isten méltóvá teszi arra, hogy