Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

14

Fiának dicsőségében, örökségében részt kaphasson.

Ádám magára haragította a jóságos Istent bűnével és örökségül hagyta fiaira is az Isten átkát. Jézus az új Ádám, aki egyedül tudta kiengesztelni a végtelen Igazságnak megbántását. Ez óta az Úr Isten áldása száll örökségül ránk kimondhatatlan bőségben. De csak úgy, ha azt az engesztelő áldozatot mi is bemutatjuk, Jézussal együtt mi is akarjuk az áldozatot a szentmisében. Mint Izsák eggyé vált Atyja áldozatkész akaratával, úgy kell nekünk is eggyé válnunk az áldozatot bemutató Jézussal. Ez az eggyévá- lás pedig legbiztosabb, legerősebb és legszorosabb a szentmisén, ha az Úr Jézus akarata szerint magunkhoz vesszük az ő szent testét. Nemcsak a miséző papnak mondta az Üdvözítő : aki eszi az én testemet... az örökké él, hanem mindenkinek szól ez. Ha tehát igazán élni akarunk, bőségesebb, teljesebb életközösséget akarunk az Úr Jézus dicsőségéből és isteni boldog életéből, akkor ne elégedjünk meg azzal, hogy csak éppen a halálos bűneink végzetes akadályait tá- volítjuk el magunktól és úgy hallgatunk szentmisét, hanem a szentáldozásban — lehetőleg minden misén — egyesülünk Vele, úgy, hogy teste az én testem, vére az én vérem legyen. így tökéletes áldozattá válók magam is a szent testtel és vérrel együtt.

Végül még egy rokon gondolat Ábrahám áldozata és az Új-Szövetség áldozata között. — Ugyanis nem szeszélyes ötletből mondotta az Úr választottjának : „vedd egyszülött fiadat, kit szeretsz, Izsákot, és áldozd fel nekem ..Nem szeszélyes ötletből választotta éppen ezt a nehéz próbát, mellyel egyenesen atyai szívén akarta találni az ősz pátriárkát, aki úgyis olyan nehezen kapta meg a várva-várt gyermeket. Hanem ezzel is mintegy ki akarta tüntetni őt. Kivételes kitüntetés akart lenni ez. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minden embert. De Abrahá-