Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

11

szentmise áldozatában is a szentségi színek egyszerűsége alá alázva magát, mintha mondaná Jézus : Atyám, végtelen nagy a te szentséged és dicsőséged, ezért... és : oly végtelenül szeretem Veled együtt az embereket, ezért fogadj el ő helyettük engem áldozatul, amint a szent kereszt oltárán fogadtad fölajánlásomat.

íme, itt van ugyanaz a végtelen értékű áldozat, csakhogy itt már nem győzedelmeskedhetik rajta a szenvedés, a halál. Ezt csak jelképezi, szimbolizálja és emlékbe idézi a szentmise liturgiája : a kenyér és bor (vagyis Krisztus teste és vére) szétválasztása, avagy a szentostya (Krisztus teste) megtörése, stb....

Dehát hogyan ? Lehet áldozat az, ha nincs véromlás, nincs leölés, elégetés benne ? Abrahám áldozatát is úgy értékelte Isten, mint az ő egyszülött fiáról való lemondást, fiának igazi feláldozását Ő érette ? Olvassuk csak el Dávid zsoltárában (50. zsolt.), a megrázó Miserere-ben azokat a mélységes szavakat : holacaus- tis non delectaberis, nem az elégő véres áldozatokban gyönyörködsz, Uram, — hanem : sacrificium Deo : spiritus contribulatus, a bánkódó lélek, a bűntudat miatt, a bánattól remegő szív, ez az áldozat az Isten előtt. — Cor contritum et humiliatum Deus non despicies, a megört és megalázódott szív tetszik az Istennek. S nem volt Ábrahám szíve törődött és megalázódott szív ? S volt-e törődöttebb és megalázódottabb szív az Űr Jézusénál, mikor a gyalázat fája nyomta a föld porába azon az úton, a csúfolódó tömeg gúnykacaja között, és éppen e tömeg és annyi más ember szörnyű bűnei miatt fájt úgy a lelke. A szentmisében ugyanez a krisztusi törődött és magát megalázó lelkűiét jár közben és áldoz értünk.

Tehát az Úr Jézus a kereszt oltárán vérével megírta a bűnös emberiség védiratát. A szentmiseáldozatban 1900 év óta sokszorosítja azt minden kor és minden