1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

A MAGYAR EGYHÁZIRODALMI ISKOLA TÖRTÉNETE 1909-1930. 5

A magyar Egyházirodalmi Iskola története 1909—1930-ig.

Irta: Fehér Imre.

Visszapillantás a múltra.

A múltba visszanézni, a multat tanulmányozni, régi idők, régi emberek gondolkodásmódját megismerni nemcsak élvezet, de tanulságos is. Figyelni egy intézmény, egy eszme kibontakozását, virágba szökkenését és diadalmas útját, nagy gyönyörűség. S ha ez az eszme a miénk volt, a magyar kispapságé, a Központi Papnövelde Intézet növendékeié, akkor kétszeres öröm és kötelesség, hogy figyelemmel kisérjük útját és okuljunk, tanuljunk belőle.

Az 1800-as évek kezdetén, a nemzeti újjáébredés korában, nagy és szent gondolat foglalkoztatta a magyarságot : újjáteremteni az elfelejtett, lenézett magyar nyelvet. A nagy nemzeti érzés megmozgatta a társadalomnak minden rétegét és bejutott — talán előbb, mint bárhová másüvé, — a központi szeminárium lelkes növendékei közé is. De mit tehetnek a kispapok a magyar nyelvért ? Kicsi erejüket hogyan állítsák be a nagy cél szolgálatába? Érhetnek-e el eredményt? Az idő megmutatta, hogy minden munka, mely ennek a nemes célnak megvalósítására irányul, nem hiábavaló.

Már 1788 körül Day ka Gábor, a költő összegyűjti társait, gyűléseket tart, melyeket Toldy Ferenc szerint jogászok is látogattak. Működése nem tűnt el teljesen nyomtalanul. Talán állandósult volna gondolata, ha a hittudományi kart 1790-ben fel nem oszlatják. Dayka működéséről tudomást szerzett a külvilág is és Kazinczy Ferenc az intézet feloszlatása után meglátogatja a nagy reményekre jogosító lelkes kispapot s barátságába fogadja.

1804-ben ismét visszahelyezik Pestre a hittudományi kart. Megindul az élet a szemináriumban. Ekkor alakulnak meg