1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Harmadik rész
270 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. irodalomnak a bölcsőjét ő ringatta ... A Magyar Gyakorló Iskola ápolta, nevelte, védte és erősítette a fiatal, zsenge hajtást száz évvel ezelőtt . . . Azóta eme hivatása látszatra megszűnt. De csak látszatra, mert ma ugyan az Iskola közvetlenül nem olyan tényező az irodalomban, mint volt régen, de közvetett hatása ma sem csökkent. A kát. irodalom számos jelenlegi vezércsillagát vallhatja az Iskola ma is : „volt tagjának. “ A régi szerepe és hivatása tehát csak módosult, — megszűnéséről nem lehet szó. Ez a tudat ihleti, termékenyíti, ápolja ma is nem egy tagját, kiknek leikébe a teremtő Isten az irodalmi tehetség és készség csíráját rejtette. Ez bátorítja, fejleszti ifjú szárnypróbálgatásaikat . . . A másik cél : a tagok önképzése volt. S ma ez sokkal jelentősebb szerepet tölt be az Iskola életében. Nem maradt a puszta formák és kimért keretek között. Hatalmas lépésekkel iparkodott mindig együtt haladni a korral... Hiszen ez megnyilatkozott még a kiadványokban is, melyekről az egykorú kritika mindig elismerte, hogy korszerűek... De fokozottan érvényesült e szellem a tagok bel-munkásságában. A felolvasások, pálya- és tagsági dolgozatok mindig az illető kor égető kérdéseiben keresik az eligazodást, a tájékozást. Védekező visszhangjai az Egyháznak, az egyházi életnek, az egyházias gondolkozásnak a támadásokkal szemben. Lelkes fölkarolása, magukba plántálása a helyes, a jó eszméknek és ideáloknak... Fiatalos, kezdő erővel is buzgó bogozgatásai az élet problémáinak. Komoly, őszinte előkészület az életre ... Az Iskola életének minden mozzanatát ez a szellem magyarázza. Egyedül ez forrása és magyarázata annak is, hogy az utolsó évtized megjelölésére a megfelelőbb szó, mellyel az Iskola életét összefoghatjuk : a „szociális“ jelző ... Az utolsó évtized munkásságának háromnegyed-része e téren mozog. S a századik év munkássága is nagyrészt idetömörül. Még a más szakosztálybeli dolgozatokat is átjárja : az életre, a lelkipásztori működésre irányuló vonatkozásoknak a keresése és mélyebb megfogása... S ez nagyon jól van így. Lehetetlen, hogy a mai kor ifjú levitájának ne vágjon a lelke elevenébe a „tömegnyomor égető töviskoszorúja. “ Lehetetlen, hogy a ma ifjú papja ne nyújtsa az irgalmas Isten erejével fölkent két karját a kenyérgondban letört, kétségbeeső munkás-testvér fölemelésére, visszamentésére. Lehetetlen, hogy megmentésükért égő lélekkel ne szeresse a „munkásgyermeket, aki nem tudja, hogy mi az a gyermekszoba, kinek a ki nem aludt éj maradék láza fénylik a szemében s
