1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Harmadik rész
.A SZÁZ ÉVES MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNELMI ISKOLA. . 271 képzeletét a fülledt lihegések fűtik állandóan“... A mi hivatásunk szinte kilencvenkilenc százalékban „kínos kenyérkereset mellé állít bennünket : lehetetlen, hogy szívünk egész odaadásával ne segítsünk rajtuk, hogy ne tegyük őket egész, öntudatos emberekké...“ ! Ezt érzi az Iskola minden tagja. Érzékeny lelkének meg kell látnia, hogy mily nagy az ellentét „a parfü- mös szalon és a fojtó bűzü barlang, a kényeztetett egyke és a siró gyermeksereg között“... Hivatásának tudja, hogy előkészüljön az életre, hogy „mindenkinek mindenévé lehessen“... Őszinte vágya, hogy minél előbb beleállhasson az ellentéteket átívelő szeretet hídjának az építésébe, hogy egy-egy csavarral segítse az égig, az Isten öléig aranyba nőni De nemcsak átérzi az Iskola minden tagja e nagy elhívást, hanem őszinte lélekkel, fáradságot nem sajnáló odaadással törekszik már most vállalni és végezni ennek a ráváró nagy munkának az előkészülettel járó kötelességeit. Ez a magyar iskolának a mai szelleme, a lelke, az éltető ereje ! Ez a krisztusi szikra lobog a századik évben is az Iskola munka-oltárán ! Ez a krisztusi szikra a biztosítéka a Magyar Egyházirodalmi Iskola újabb száz évének! Legyen ez a szellem a mi hálánk a múltnak, legyen a hódolatunk az Iskola jelenleg élő nagyjainak ... ! Ez a köszöntésünk és „fogadásunk“ a rádiós harangbúgásban : a több száz kát. magyar paphoz, kik „itt készülődtek“ — a mi templomunk árnyán, kiknek első munkái itt izzottak az Iskola munkaoltárán, — „készülünk mi is lelkünk egész erejével, hogy Isten kegyelméből minél előbb és minél nagyobb felké- szültségyel mehessünk : ,,Szívekben vetni, lelkekben aratni hitet sarjadzó magyar tájakon!“ . . . Nemes kötelességünknek érezzük e helyen is őszinte hálánkat és köszönetünket kifejezni a Magyar Egyházirodalmi Iskola jóakarói iránt, akik szeretetükkel és nagylelkűségükkel előmozdították Iskolánk életét és akik emlékkönyvünk megjelenését kegyes támogatásukkal lehetővé tették. Legyen szabad e helyen különösképen hálás köszönetünket tolmácsolni a Magyar Egyházirodalmi Iskola azon Tiszteletbeli Tagjai iránt, akik jelen emlékkönyvünket becses írásukkal megtisztelni kegyesek voltak. Isten segítségében bízva, s jóakaróink szeretetét kérve továbbra is, a századik év ünnepi harang szavaként bocsátjuk útnak emlékkönyvünket, Iskolánk jelszavával : — „Istenünkért és Hazánkért ! Budapest, 1931, Pünkösd napján. Patacsi József.