1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Harmadik rész
„A SZÁZ ÉVES MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNELMI ISKOLA. . 269 „A száz éves Magyar Egyházíörténelmi Iskola . . Száz évet külön fejezetbe foglal a történelem. Száz év nem röppen el nyomtalanúl nemzetek életében . . . Száz év az életrohanásban is hatalmas lépés ... De fokozottan nagy a jelentősége egy egyesület életében ! — S nekünk a százéves Magyar Egyházirodalmi Iskola ez évi tagjainak szent kötelességünk, hogy : a századik határkőnél megálljunk legalább pár percre : leróni a kegyeletes emlékezés őszinte adóját a szép múltnak, mely száz éven át mindig fiatalos lendülettel sietett a földbe vágni a munka ekéit és vetett könnyet, verítéket, hogy a századik év Magyar Iskolájának nótás, gazdag aratása legyen !... Emlékezünk kegyelettel és hálával, de nemcsak: hanem föltárt szívünket odatartjuk ennek a száz éven mindig frissen csobogó, mindig üde élet-forrásnak a zuhatagába, hogy új, lelkes lendületet vegyünk, még fokozottabb erőt nyerjünk a következő száz év elindulásához ! 1831. volt a termékeny esztendő, mely „Magyar Gyakorló Iskolát“ adott a pesti Papnevelő tüzes lelkű, többlet- munkára vágyó ifjú levitáinak . . . Az iskola célja nemes és termékeny volt : egyrészt önképzést nyújtani az életbe kilépő fiatal papságnak; másrészt fölkarolni az édes anyanyelvet, magyarrá, magyarabbá tenni a hittudományok nyelvét . . . Az iskola — amint az élet igazolta — megvalósította és valósítja ma is a kitűzött célt . . . Szerénytelenség nélkül vallhatjuk, hogy : a Magyar Iskola számos vezércsillagot adott kikerült tagjaiban a magyar katolicizmusnak. Nemes büszkeséggel mutathatunk rá a: 80 kötet kiadott munkára, melyek néma szavukkal is hangosan igazolják, hogy a száz év előtt felgyújtott tűz nem lankadt, nem aludt ki az Iskola munka-oltárán ! S ha az Iskola ma már nem is versenyezhet a magyar vallásos irodalom terén kiadványaival, (részint anyagi okok, részben tagjainak fokozottabb lekötöttséget igénylő egyetemi kötelességei miatt, főleg pedig azért, mert az örvendetesen nekilendült újabb vallásos irodalom kiforrott vezetőket igényel,) de mint az édesapa gyermekének maga fölé sudarasodására, csak boldog önérzettel és becsülettel végzett munka tudatával gondolhat mindig arra, hogy ennek a kifejlett, egyre magasabbra törő
