1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

262

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

nemcsak, hanem én is ... mi is !... Apró csinytevések, meg- szorúltság-sajtolta hazugságok, irigység, feltűnnivágyás hinték tele e cseperedő óriás utait. De lassan-Iassan a nagy reményekre jogosító tagasztei polgár fiában rügyezni kezd az örök ember... A meg nem keresztelt természet fékezetlen szenvedélyei, a numidiai pezsgő vér kezdi lázadozásait. A kamaszkor rövid vajúdás után időnek előtte meghozza az első nagy termést, a „bűnt.“ S jönnek a legtragikusabb jelenetek. Az ember tragédiájának első felvonása nagy viharokkal záródik. Már élt fehér lelkében valami. Az apai szilaj temperamentum és az anyai elmélyedő bensőség alapja lesz annak a nagystílű nyugtalanságnak, amely a férfiéveket hullámzásba hozta.

Megérkeztem Karthágóba — zokogja — és körülrajzottak engem a züllött szerelmek minden oldalról . . . Belül bűnős hajlam örvénye kavarog, toporzékol az ösztönös élet. Kívül mindenfelé a bűn kínálja mocsárban nőtt virágait... s közöttük áll egy húszéves ifjú ... Ágoston !... Nemes Iskola ! olyan modern ez a kép ... csak a neveket kellene behelyettesítenünk ! És Ágoston beleállt a korba. Ágoston nagy volt a bűnben. Típusa a mai kor emberének. Nem szabad azonban felednünk, hogy Ágoston erkölcstelen volt, de vallástalan soha. A vér elöntötte ugyan az észt, győzedelmeskedett az értelmen. De a nagyralátó és a vér útjaira tévedt ifjú lelke mélyén egész más szenvedélyeknek volt betege. Amíg a vér szerelemről, hiú dicsőségről, színházról muzsikált, addig a lélek örvénylő mélyén egy magasztosabb utáni vágy pislákolt. Minden bűnbe, minden erkölcstelenségbe belesírt valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság ! Modern vonás ! ! Nem érti... és elnevezi szépnek, igazságnak ! S a kettő után veti magát. Kereste a szépet, mert undorodott önmagától... kereste az igazságot, mert eltikkadt lelke szomjazott. Mindenhová benyitott, ahol ezeket megtalálni remélte. Ez magyarázza különféle eretnekségeit. Igaz, hogy nem spiritizmusnak, theozofiának nevezték ezeket, de csak a keret más, a tartalom modern. Sok vergődés és bukdácsolás után jut el Milanóba. S itt találja meg Szent Ambrusban a maga Keresztelő Jánosát, aki rámutat a sokáig keresett Isten Bárányára. Eddig tart az ember tragédiájának első felvonása. Vergődéseiben,