1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
EMLÉKEZÉS SZENT ÁGOSTONRÓL. 261 akkor, amikor Kelet már-már búcsút integetett Rómának. Himnuszt zenghetnénk arról, aki egyesítette magában Tertullián teremtő géniuszát Cyprián egyházias érzésével, Aristoteles dialektikai élességét Plátó spekulativ mélységeivel. Megidézhetném a katolikus teológiát, amely 1500 éven át szócsöve volt a hippói szellemóriásnak. Reámutathatnék Szent Tamásra, akinek kezében, íróasztalán Ágoston müveit látom. Fellapozhatnám tankönyveinket... kegyelemtan... Szentháromság... mind-mind Ágostonról beszél. Táborba szólíthatnám őket mindnyájukat, akiknek zászlaján origenizmus... pelagianizmus... arianizmuss... manicheizmus ... donatizmus .. . stb. a jelszavak. — Krisztusnak mindmegannyi ellenségeit, akiknak nyilai az ő szellemének pajzsáról pattogtak vissza : nézzük meg őket, amint a Tőle kapott halálos sebeiket mutogatják. íme ! Beszélhetnék a gondviselésszerű zseniről, aki az ellentétek századába született bele... lángész, aki közöttünk él, akiből élünk... rokonunk... örök tanulságul, hogy az óriási szellem és a kereszténység, lángész és dogmatekintély megférnek együtt. De erről én nem beszélek, beszéljen erről az elmélet, ünnepelje őt ezért a theória ! Hanem ránézek erre a tengerparton ülő ifjúra és emlékezésemnek elevenebb pontja támad. Megünnepeljük őt ma azért, mert eljátszotta az ember örök tragédiáját, mégpedig utánozhatatlan hűséggel. Nemes Iskola ! Amilyen a lélek, olyan a dala ! ! Ha Szent Ágoston nem írt volna semmit, csak a „Vallomások“ könyvét, lelkének e fenséges dalát, máris világtörténeti munkát végzett volna. Ágostont a Vallomásokért a halhatatlanság koronája övezi, de nemcsak amiért megírta, hanem mert átélte. E könyv lapozgatáskor úgy érzi az ember, mintha a keze a történeti Ágoston ütőerén volna... érzi az ő lüktető, lázas, kihagyásos szívverését. Tizenöt évszázad...! és ez a szívverés, ez a vérlüktetés olyan meleg ... olyan rokon ... olyan modern ... az ember olvassa ... egy lap ... két lap ...sa végén lesütött szemmel, belülről hangzik szomorúan :... én is !... én is !... pajzán, virgonc gyermekév, gondtalan nemtörődömség ... tanul, ha szorítják... játékkal lopta az időt, ha engedték ... Ágoston? .,.
