1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

258

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

„Amit hitemben a legfelségesebbnek találok“ — írja a gyónásról, — „az a teljes megalázkodás Isten előtt. Ily diadalokat vívhatni ki önmaga fölött a legelső s legtisztább erkölcsi gyönyör, melyet az ember érezhet. S lehet-e az önmegtagadásnak magasabb foka, mint egy talán csekélyebb értékű embertársunk előtt minden hiúság félretételével egyenként leleplezni vétkeinket s oly rossz színben tüntetni föl magunkat, amilyeneknek bizony nem szívesen láttatjuk magunkat az emberek előtt. Én mindig könnyen rá tudtam magam szánni ez önmegtagadásra s nem átallottam olykor a legkorlátoltabb olasz pap előtt feltárni egész valómat s könnyekben áradozni.“1) Közvetlenül egyik gyónása után Cataniában életveszélybe került : a mólóról a tengerbe esett, a hullámok a sziklákhoz csapdosták s a halál előtte már-már biztosnak látszott. Nyugodtan, szinte boldogan várta. „Ily elégedetten és boldogan talán sohasem mentem volna a másvilágra.2) Az a gondolat, hogy félórával azelőtt teljes alázatossággal Istennek ajánlottam magamat, isteni megnyugvást adott nekem.“ — Rendes lelkiatyja is volt : a krisztinavárosi plébános, — saját plébánosa.

Ami áll a penitenciatartásra, egyaránt áll az Egyház többi szentségére: mindegyikre igaz tisztelettel nézett.

Ennyit tudunk Széchenyi állásfoglalásáról a dogmatikus Egyházzal szemben. Az ő vallásossága gyakorlati : csak azzal törődik, mi a tevékeny életre fontos. Vallásos alapgondolat határozza meg élete célját, egész világnézete vallásos világnézet ; de szerinte a dogmáknak nincs kihatásuk a való életre, azokkal nem érdemes sokat törődni.

Széchenyi egész leikével a vita activa felé fordult ; inkább választotta Márta részét, mint Máriáét. S ezen a vita activán nagy magasságokig jutott : a lélek nemesítése, a munka Isten dicsőségére (mert így fogta fel a haza szolgálatát), az eleven kapcsolat Istennel, az állandó törekvés feléje, mint minden tökéletesség forrása és végső célja felé kevés életben valósulnak meg annyira megkapóan, mint Széchenyinél. S ha fájda') Napló, 1819. épr. 20.

ä) V. ö. ezt a mondását : „Boldogok, akiknek kis gyermekeik haltak meg, könnyű meghalniok, mert angyalok várják őket az égben," Napló, 1819, június 5.