1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
248 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Eletalakítás . . . erre még így is képes volt Széchenyi vallásossága. Még a fönti jegyzet folytatásában naplója kemény önbírálatot hoz, addigi élete bűneit megrója, következik az elhatározás : ezentúl az Egyház parancsának megfelelően minden évben fog gyónni és áldozni. „Ezentúl mindent pontosan, de nem túlzottan és skrupulusok nélkül megtartok. Ezt megtenném, bármely vallásban születtem és nevelkedtem volna is. A napimádó népek ceremóniáját éppen olyan jónak tartom, mint a miénket. Azok is érzik gyöngeségükben, hogy kell imádniok Ez az elmélkedés új korszakot jelent Széchenyi életében. Kialakultak most már azok a lelki tényezők, melyek későbbi munkásságában vezetni fogják. Most már egységbe állíthatjuk élete későbbi szakaszainak vallott elveit, anélkül, hogy ellenmondásokat kellene áthidalnunk. Azért most áttérhetünk a kronológiai rendről a logikaira. 11. A teremtő és gondviselő Isten. Imádságok. Széchenyi lelkivilágának központja : állandó, benső kapcsolat Istennel. Prohászka szavai szerint'): „nála a vallás a lélek eleven, személyes viszonya Istenhez, a transcedentalis valósághoz, eredeti, egyéni s meleg kapcsolódás lesz.“ Érzi, hogy Isten nélkül nincs értelme az életnek. „Szánakozva bámulok az Istenhez soha meg nem térőn, bámulom erejét, de sajnálom rokontalansága miatt a legfőbb Jóval. Előttem az látszik talpraesettnek, ki csend és béke közt naponta felemeli lelkét a Legdicsőbbhöz.“* 2) „Az Istent a szegény emberi elme felfogni nem képes. De hinnie kell benne, szeretnie kell őt s reményét bele kell vetnie.“ „A kicsiny ép úgy, mint a nagy, s minden, amit érzékeink által észlelünk, békéről, jóságról és mindenha- , tóságról beszél nekünk.“3) A Teremtő nem hagyta a világot magára: mindig és mindenütt meglátszik a Gondviselés kezenyoma. „Minden jól történik — erről meg vagyok győződve, amíg a mindenséget ilyen *) Prohászka Ottokár : Ö. M. XII, k. 281. I. 2) Üdvlelde, 37. 3) 1820-ból való jegyzetkönyv.